Nem sikerült frissíteni a gépelési beállításokat. Töltsd be újra az oldalt, és próbáld újra.
Gépelési gyakorlat: "A Bennet-család" Jane Austen
A pontosság számításának szabályai megváltoztak. Ez a gyakorlat elölről kezdődik.
A befejezett munkamenet mentését nem sikerült megerősíteni. Próbáld meg újra menteni a szöveg újbóli begépelése nélkül.
Gépelési gyakorlat: "A Bennet-család" Jane Austen
Bennetné nem felelhetett, mert belépett egy inas, levéllel Miss Bennet számára, Netherfieldből ; választ is kért rögtön. Bennetné szemei ragyogtak az örömtől, s mialatt Jane a levelet olvasta, kíváncsian kérdezte tőle :
- Kitől jött a levél? És mi van benne? Jaj, Jane, siess már és beszélj ; fusd át hamar, drágám.
- Miss Bingley írt - mondotta Jane és máris hangosan olvasta :
"Kedves barátnőm,
ha meg nem könyörül Lujzán és rajtam és nem ebédel ma nálunk, ő meg én talán örökre meggyűlöljük egymást ; mert ha két nő egész nap négyszemközt kénytelen lenni egymással, ennek csak összeveszés lehet a vége. Jöjjön mielőbb, mihelyt megkapta levelemet. Bátyám és az urak ma a tisztekkel ebédelnek. Igaz barátnője Caroline Bingley."
- A tisztekkel! -kiáltott fel Lydia. - Hogy' lehet, hogy a néni nekünk erről egy szót sem szólott?
- Házon kívül ebédelni. - mondotta Bennetné - ez sehogy sincs jól.
- Megkaphatom a kocsit? - kérdezte Jane.
- Nem, szívem, inkább lóháton menj, mert valószínűleg esni fog s akkor éjjelre is ott kell maradnod.
- Ez jó kigondolás lenne, - szólt Eliza - ha anya bizonyos lehetne abban, hogy nem küldik haza Jane-t a saját hintójukon.
- Oh, Bingley hintóján az urak mentek el Merytonba. Hurstéknek pedig nincsenek lovaik.
- Mégis inkább kocsin mennék.
- De szívem, apád igazán nem nélkülözheti a lovakat. Szüksége van rájuk a majorságban, ugye, Bennet?
- Sokkal gyakrabban van rájuk szükségem, mint ahányszor megkaphatom őket.
- De ha ma te használod a lovakat, akkor anya elérte a célját - mondotta Eliza.
Végre is kisajtolta apjából azt a nyilatkozatot, hogy neki van szüksége a lovakra. Jane-nek tehát lóháton kellett elindulnia. Anyja a kapuig kísérte és lelkesen jósolta meg, hogy rossz időt kapnak. Ez a reménye teljesült is, mert alighogy Jane elindult, megeredt a zápor. Húgai nyugtalankodtak miatta, de anyjuk örömben úszott. Egész este szakadatlanul tartott az eső ; Jane bizonyosan nem fog hazajönni.
- Ez igazán szerencsés ötlet volt -mondogatta Bennetné többször is, mintha nemcsak az ötlet, hanem az eső is tőle eredt volna. De csak másnap reggel tudta meg, milyen szerencsésen ütött ki terve. Alig keltek föl a reggelitől, amikor egy inas Netherfieldből ezt a levelet hozta Elizának:
Drága Lizzym,
ma reggel óta nagyon rosszul érzem magamat, valószínűleg, mert tegnap teljesen átáztam. Kedves barátnőim hallani sem akarnak arról, hogy hazamenjek, amíg jobban nem leszek. Azt is kívánják, hívassam el Jones urat (tehát ne ijedj meg, ha azt fogod hallani, hogy volt nálam), bár csak a torkom és a fejem fáj, egyéb bajom nincsen. Szerető testvéred stb.
- Na hát - mondotta Bennet úr, miután Eliza felolvasta nekik a levelet - ha leányod most valami veszedelmes lázrohamot kap - ha esetleg belehal, azzal vigasztalhatod magadat, hogy Bingley úr után szaladt, a te kívánságodra, és ez volt oka mindennek.
- Oh, engem hiába ijesztesz azzal, hogy meghal. Ilyen jelentéktelen kis meghűlésbe nem hal bele az ember. Különben is vigyáznak rája. Amíg ott marad, minden a legjobb rendben van. Elmennék hozzá, ha megkaphatnám a kocsit.
Eliza komolyan nyugtalankodott és föltette magában, hogy ő látni fogja Jane-t, ha nincs is kocsi; minthogy lovagolni nem tudott, csakis gyalog mehetett. És ki is jelentette ebbeli szándékát.
- Hogy' lehetsz olyan ostoba! - kiáltott fel Bennetné. - Ilyesmire gondolni ebben a szörnyű sárban? Mire odaérsz, nem is mutatkozhatol előttük.
- Jane előtt mindenesetre mutatkozhatom, - s egyebet nem kívánok.
- Ez célzás akar lenni, - mondotta az apja - hogy küldjek a lovakért?
- Igazán nem. Én nem ijedek meg egy kis gyaloglástól. És ez nem távolság, - ha van rá okunk. Alig több egy óránál. Ebédre itthon leszek.
- Bámulom erélyes jóakaratodat, - jegyezte meg Mary - de ösztönszerű érzéseinket mindig rendeljük alá az észnek ; és az én véleményem szerint az ember igyekezete álljon mindig arányban a céllal.
- Merytonig mi is elkísérünk - mondották Catherine és Lydia. Eliza elfogadta az ajánlatukat, s a három fiatal leány együtt indult útnak.
- Ha jól kilépünk, - szólt Lydia menetközben - talán megláthatjuk egy percre Carter kapitányt, mielőtt Londonba megy.
Merytonban elváltak, a két ifjabbik leány az egyik katonatisztné lakására ment, Eliza pedig egyedül folytatta útját, gyors lépésben vágott keresztül a réteken, türelmetlenül és izgatottan ugrált keresztül tócsákon és palánkokon, amíg végre szembetalálta magát a kastéllyal ; fájt a bokája, sáros volt a harisnyája s tüzelt az arca, annyira kimelegedett a gyaloglásban.
A reggelizőszobába vezették, ahol Jane kivételével együtt volt az egész társaság, s ahol betoppanása nagy meglepetést keltett. Hogy kora reggel, ilyen csúnya időben három mérföldet gyalogolt, hozzá egymagában, majdnem hihetetlennek tűnt fel Mrs. Hurst és Miss Bingley előtt; Eliza bizonyos volt afelől, hogy a két nő ezért nagyon megveti. De azért udvariasan fogadták s bátyjuk viselkedése több volt udvariasságnál; jóindulatot és jólelkűséget árult el. Darcy nagyon keveset beszélt, Mr. Hurst egy szót sem szólt. Darcy egyfelől gyönyörködött Eliza arcában, amely a gyaloglástól fénylett és ragyogott, másfelől meg azon tanakodott, vajon az alkalom igazolhatja-e azt, hogy egyedül jött el, olyan messziről. Mr. Hurst csakis a reggelijére gondolt.
Eliza Jane után tudakozódott, de a felelet nem volt nagyon kedvező. Jane rosszul aludt, s bár most ébren van, nagyon lázas és nem hagyhatja el szobáját. Eliza boldog volt, hogy rögtön felvezették hozzá. Jane roppantul megörült neki. Levelében csak azért nem írta meg, mennyire vágyódik utána, mert félt, hogy megijeszti a családot s illetlenséget követ el a háziakkal szemben. De nehezére esett a beszéd s miután Miss Bingley magukra hagyta őket, alig tudott többet mondani, mint hogy hálás, amiért oly rendkívül szépen bánnak vele. Eliza némán hallgatta.
Reggeli után a Bingley-nővérek megint feljöttek, s amikor Eliza látta, milyen gyöngédek és melegek Jane iránt, szinte kezdte őket megszeretni. A gyógyszerész is megjelent, s miután megvizsgálta a beteget, kijelentette, amit már úgyis tudtak, hogy erősen meghűlt s vigyázni kell, hogy nagyobb baj ne legyen belőle. Azt ajánlotta, hogy Jane feküdjék vissza az ágyba, s ígért egy-két kanalas orvosságot. Tanácsát rögtön megfogadták, mert a lázas tünetek súlyosbodtak s a betegnek nagyon erősen fájt a feje. Eliza egy pillanatra sem hagyta el a szobát, s a hölgyek is majdnem mindig bent voltak; az urak távollétében igazán nem akadt egyéb dolguk.
Amikor hármat ütött az óra, Eliza úgy érezte, hogy mennie kell és ezt nagyon kelletlenül meg is mondta. Miss Bingley felajánlotta a kocsiját, s még csak egy kis rábeszélés kellett volna, hogy Eliza elfogadja, amikor Jane-t annyira leverte a dolog, hogy Miss Bingley kénytelen volt a hintó helyett felajánlani Elizának, hogy maradjon egyelőre Netherfieldben. Eliza hálásan egyezett bele, s inast küldtek Longbournba, hogy értesítse a családot s egyúttal hozza magával a szükséges ruhanéműt.