Nem sikerült frissíteni a gépelési beállításokat. Töltsd be újra az oldalt, és próbáld újra.
Gépelési gyakorlat: "A jövő század regénye" Jókai Mór
A pontosság számításának szabályai megváltoztak. Ez a gyakorlat elölről kezdődik.
A befejezett munkamenet mentését nem sikerült megerősíteni. Próbáld meg újra menteni a szöveg újbóli begépelése nélkül.
Gépelési gyakorlat: "A jövő század regénye" Jókai Mór
Legelső kísérlet volt a franciák módszere a sivatag telekesítésére az artézi kutakkal. Több ezer artézi kutat fúrattak rendszeres sorozatban, s míg azoknak környéke apró oázokat képezett a pusztában, összefolyó vizeik lassankint egy folyammá szűrődtek össze, mely végigkígyózva a homokbuckák között, a tengerig elszivárgott. De "quid hoc ad tantam sitim?" Egy jó napja a számumnak képes volt betemetni az egész folyammedret sívó homokkal, s az új oázok pálmaültetvényeit tönkretenni.
Ekkor az Otthon állama főnökének támadt egy merész gondolatja: az Atlaszt keresztültöretni.
Már a múlt század természetbúvárainak volt tudomásuk arról, hogy az óceán vizeit egy folytonos forgó tartja szakadatlan körforgásban, mely Dél-Amerika kókuszpálmáit felhordja Izlandig s a norvég partokig. Ez erőszakos áramlatát a tengernek már a legrégibb hajósok ismerték s köztudomású volt a tengerészek előtt, hogy e tengerroham leginkább az Atlasz hegy előfokának szegül, Agadiron felül, s a belejutott hajót feltarthatlanul a part szikláihoz veri.
Ez a mozgása a nagy óceánnak túlmegy a hydrostatika szabályain, a meteorológia indokain; a tenger önéletének tanújele ez.
A földátalakítók e tapasztalatukra alapíták új kísérletüket.
Az újabb találmányok szerinti fúróeszközök segélyével két év alatt sikerült nekik az Atlasz hegyen keresztül a tengerszín alatt ötszáz méternyi mélységben egy húszmérföldnyi alagutat törni keresztül, mely a Parudanti bazalthegyláncon innen szádalt ki.
Mikor aztán a világ legnagyobb alagútja készen volt, felnyiták a belé vezető zsilipeket a tenger alatt, s arra a húsz mérföldnyi távolban megnyílt alagút szádából egy új folyam tört elő. Egy megfordított folyam, mely nem a szárazföldről folyik a tengerbe, hanem a tengerből a szárazföldre. E vízóriás medret tört magának délkelet felé a sívó homokpusztán keresztül, s aztán nagyhamar betölté egy új tengerrel az Atlasz és a Vadi Draa-hegylánc közötti térséget. Ez is előre volt látva. Hatalmas robbantószerekkel mély vágányt törtek előtte a Vadi Draa hegyein keresztül, s akkor aztán rohant az ár a Szaharának, három-négyfelé elváló s megint összetalálkozó ágakban, mik szigeteket, országokat kerítettek ki a homoksivatagból, s amit így kiszakítottak abból, az már elfoglalt Föld volt. Az új folyammal már hasztalan küzdött a számum, a chamzin. Annak kiapadhatlan forrása van: az óceán maga.
Nagy tavak, apró tengerek támadtak az előrehaladó folyam nyomában, mely korlátlanul kalandozott végig a pusztán, keresve a kijárást anyjához az óceánhoz, a földrész más oldalán, s amint nem törhetett ki többé sehol, haragjában egy új tengert támasztva Afrika közepében, a tuareg földön, nagyságára és szigetbőségére nézve a görög archipelagushoz hasonlót.
Ez emberkéz alkotta folyam és tenger aztán megváltoztatá egész Afrika égalji és időjárási viszonyait.
Tíz év alatt az Atlasz hegyen keresztültörő tengeráramlat egy oly hosszú közbeeső tengert képezett Afrika belsejében, aminő a Veres-tenger: elfoglalva a Timbuktutól El Djufig terjedő medencét, a Waragla-sivatagot, mely maga hatezer négyszögmérföldre terjed, s onnan több száz mértföldnyi hosszúságban végigfutott a líbiai homoksivatagon keresztül, felkeresve elhagyott rokonait, a tavakat a pusztában, mik sóval, szikkel, ammonsóval vannak terhelve. Tengerfenék volt maga az egész puszta hajdan, savakkal hintve most is: tavai, kútjai mind keserűek, ihatatlanok. Most újra visszafoglalta helyét az aeonokkal ezelőtt ott járt tenger, s két részre osztotta Afrikát Sidi Beshantól a hogari fennsíkig.
E vidéknek még a rómaiak korában is volt hajózható tengere: a Lacus Tritonis, melynek az óceánnal volt összeköttetése. A számum lassankint betemette azt, s a XIX. században a tenger helyén már csak sós tavak voltak: a Bu-Hamia-tó, a Shott-Mellir, a Shott-Kebir és Grarnis; ezeknek némelyike több száz mérföldnyi területet foglalt el; de vize csak a téli hónapokban volt, nyáron szárazan állt a medre, s vastag sókéreggel volt bevonva, egy sópuszta maga. E tavak színe 250-280 lábnyival esik mélyebben a tenger színénél, amiből kiszámítható, hogy amikor az óceán ismét utat törhet magának a Szaharába az Atlasz sáncai alatt, a tavak helyén 250 lábnyi magas tengernek kell hullámzani, s az betölti hullámaival a Dsebel Tidikeltig a homokpusztát.
Igaz, hogy azzal még semmi sincs megnyerve, hogy a homoksivatagból tengerfenék válik; a tenger megint csak sós vizet küld a Szaharának. Ámde a víznyomás közvetlen következése nem marad el, a hullám keresztülszivárog a homokhegyek alatt, átszűrődik a mészsziklák közlő üregein, s a Szahara északi részét a hegyekből alászakadó új folyamok kezdik átszeldesni, patak fakad fel a mély völgyekben, s folyamparton, patak körül zöld virány támad, s az már beültethető datolyapálmával és dumpálmával. Az akáciák és mimózák ligetei gátat vetnek a futóhomoknak, s védelmük alatt meghonosul a savar és agkulbab, tevének, szarvasmarhának kedvenc takarmány; magától burjánzik fel rajta a szagos üröm, a homok kedvence, tevének legelő, betegnek orvosság, szárazan tüzelőszer. S lesz a pusztából lassankint legelő. - Nem is az újkor csodája ez. Már a régi egyiptomiak a Fáraók alatt megkísérték ez óriási munkát, a líbiai pusztát így foglalgatták el darabonkint előbbre tolt kútsorokkal, csatornákkal, öntözéssel.