Nem sikerült frissíteni a gépelési beállításokat. Töltsd be újra az oldalt, és próbáld újra.
Gépelési gyakorlat: "Mackó úr utazásai" Sebők Zsigmond
A pontosság számításának szabályai megváltoztak. Ez a gyakorlat elölről kezdődik.
A befejezett munkamenet mentését nem sikerült megerősíteni. Próbáld meg újra menteni a szöveg újbóli begépelése nélkül.
Gépelési gyakorlat: "Mackó úr utazásai" Sebők Zsigmond
Egy kis ajtó elé vezette a pincér. Ki is nyitotta és Mackó úr belépett. De meg is ijedt abban a szempillantásban, mert a padló megmozdult alatta és emelkedni kezdett.
- Mi az? Miféle ördöngösség ez? - kiáltott a tekintetes úr, de nemcsak kiabált, hanem felrántotta az ajtót is.
Hát abban a percben megállott a mozgó valami, de kilépni nem lehetett belőle, mert minden oldalról falba ütközött az ember.
- Segítség, bezártak! Ez megint a Róka Miska gonoszkodása lesz! - bömbölt a tekintetes úr.
A szegény liftes fiú alig tudta elcsitítani. Nagy nehezen engedte meg, hogy az ajtót megint becsukják, mire a lift megindult vele és szerencsésen fel is vitte a legfelső emeletre.
Ha nem is vallotta be, bizony örvendett a derék utas, mikor kiszállhatott abból a mozgó kamrából. És ezentúl akármilyen ajtót nyitottak ki előtte, előbb jól megnézte, hová jut. De két nap alatt megbarátkozott a lifttel is, ahogy egy ilyen híres, nevezetes, tudós urasághoz illik!
Mackó úr jókedvűen nézett maga körül. Csupa arany, csupa fényesség volt itt minden. A lába vastag szőnyegbe süppedt.
- Hej, csak szép ez a Budapest! - mormogta.
Aztán nyájasan a pincérhez fordult:
- Hát mi újság Budapesten, pincér barátom! Hogy érzik magukat a kedves budapestiek?
- Megvagyunk, nagyságos uram, megvagyunk! - felelte a pincér.
- Térdig járnak a rózsában, ugye? A nóta is mondja. Hej, jó dolguk van maguknak, budapestieknek!
A pincér pompás szobát nyitott a tekintetes úrnak, aki átöltözött és mindjárt lement sétálni az utcára. Alig tett néhány lépést, kiért a Duna-partra.
Szép, napfényes idő volt. A palotasorok szinte ragyogtak benne és a Lánchíd, meg a Margit híd óriási ékszernek látszott, amelyeket a szép Budapest homlokára tűztek. A Duna vize, mosolyogva hömpölygött a gyönyörű kőpartok közt és apró és nagy gőzhajók úsztak rajta vidám csobogással. Mackó úr ismét fölsóhajtott:
- Csak szép ez a Budapest!
A tekintetes úrnak kedve szottyant átmenni Budára.
- Mozogjunk kissé, - gondolta magában. - A tavalyi heverés után jól esik a mozgás. Fölmegyek a Gellértre, megnézem, hogy milyen onnan a világ!
Kényelmes, úri lépéssel végigsétált a korzón, a gyönyörű Duna-parton, amelynél szebb látnivaló nincs a világon. Nincs legalább annak a szemében, aki magyar földön született. Szívünk megtelik örömmel és büszkeséggel, amikor tekintetünk végigrepül ezen a parton, de az idegen is elandalodva áll meg itt és elbűvölten legelteti szemét Petőfi Sándornak, a fönséges szavú költőnek szobrán, a sokemeletes paloták során, Eötvös, Deák, Széchenyi szobrán, a budai oldal mosolygó háztömegén, amelyből büszkén emelkedik ki a vár, amelyet a gyönyörű királyi palota, a remek Mátyás-templom és a szép Halászbástya ékesít. Az ember szeme gyönyörködve jár a hegyeken, amelyek oldaláról falombok közt bujkáló kedves nyaralók bukkantanak alá. Lába olyan sima aszfalton jár, akár valami díszes padlón. Végtelen sorban kényelmes székek hívják pihenőre. Itt egy tér, amely valóságos kert; a közepén szökőkút csobog, meg egy szép kioszk üvegfala fénylik a napsugárban. A Lánchíd-felül, a Ferenc József térről, a Tudományos Akadémia pompás épülete néz vele farkasszemet, odább páratlan tündérpalota bámulja magát a Duna vizében: az új országháza és a még távolabb, a Margit-hídon fölül, vízből mosott bájos sziget nevet feléje: a Margitsziget... Mondom, nincs szebb látvány ennél széles e világon!
Mackó barátunk is elandalodva nézte ezt a sok csudaszép látnivalót, s ezenközben a Lánchídhoz ért.
Megbámulta a hatalmas alkotmányt, amely két óriási oszlopon függ.
Amint ott sétált a parton, észrevette, hogy a Dunán csinos kis hajócskák csobognak egyik parttól a másikig. Öt-hat ilyen kis hajó közlekedik a partok közt.