Nem sikerült frissíteni a gépelési beállításokat. Töltsd be újra az oldalt, és próbáld újra.
Gépelési gyakorlat: "Az úszó sziget" Jules Verne
A pontosság számításának szabályai megváltoztak. Ez a gyakorlat elölről kezdődik.
A befejezett munkamenet mentését nem sikerült megerősíteni. Próbáld meg újra menteni a szöveg újbóli begépelése nélkül.
Gépelési gyakorlat: "Az úszó sziget" Jules Verne
Ehelyütt feleljünk meg arra a kérdésre, hogy miképpen lehet hajóösszeköttetés Amerika és egy propellerekkel hajtott úszó sziget közt, amely a Csendes-óceánnak ma ezen, holnap azon a részén, húsz mérfölddel odább úszkált?
Nagyon egyszerű a dolog. Standard-Island nem bolyong céltalanul a tengeren. A legfőbb hatóság szabta programot szigorúan megtartja, az obszervatórium észleléseinek előzetes latbavetése után állapítják meg azt. Az úszó sziget útja a Csendes-óceánon csak séta, itt-ott ideiglenesen eltér a szokott útról, ahol a szebbnél szebb szigetcsoportok terülnek el, teszi pedig ezt főleg azért, hogy lehetőleg kikerülje az időjárásnak váratlan változását, amely tudvalevőleg a tüdőbetegségeknek legfőbb okozója szokott lenni. Most már érthető Callistus Munbar nyilatkozata: "A telet?... nem ismerjük." Standard-Island a 35° északi és 35° déli szélesség közt mozog. E 70° szélesség, avagy egyezernégyszáz tengeri mérföld pompás vízterületet nyújt. Így hát meg lévén mindig állapítva, hogy hol vesztegel vagy merre halad a Csendes-óceán gyöngye azok közt a tündérszigetek között, amelyek a végtelen tengerpusztaság oázisaiként tűnnek fel: mindig rátalálhatnak.
No de enélkül sem kellene a hajóknak vaktában keresgélniük az úszó szigetet; habár a vállalat éppenséggel nem vette igénybe a 25-10000 mérföld hosszú kábeleket, amelyek az "Eastern Extension Australian and China Co." tulajdonát képezik. Szó sincs róla; az úszó szigetnek nem szabad senkitől függenie. Standard-Islandnek megvan a maga kábelösszeköttetése a Magdolna-öböllel. Több száz bóját rögzítettek le a tengernek azon részein, ahol a sziget rendszerint haladni szokott, ezeknek a kábelvonalait az obszervatórium elektromos készülékeivel összekötötték, és a távíró-összeköttetés létrejött. Így a Magdolna-öbölben a vállalat képviselői állandóan tudják, hogy mely szélességi foknál van az úszó sziget. Ebből megérthető, hogy az áruszállító hajók csaknem "vasúti biztonsággal" érkeznek meg a Standard-Island kikötőibe.
Van azonban még egy fontos kérdés, amelyre meg kell felelnünk.
Honnan veszik a sziget lakói az ivóvizet?
A vizet?... Hát a kikötők mellett két szűrőkészülék van, csövek vezetik a házakba, a mezőkre. Az utcákat locsolják, s a konyhakerteket, legelőket, a sétányok pázsitjait jótékony esőként felüdítik, s így teljesen fölöslegessé teszik az esőt. Ez nemcsak édes víz, hanem egyúttal szűrt, elektrolizált, s egészségi szempontból kitűnőbb, mint a világ bármely forrásvize, amelynek minden gyűszűnyi cseppjében még tizenötezer millió mikroba van.
Még csak arról kell számot adnunk, hogy miképpen változtatja helyét a sziget. Különös gyorsaságra nincs a szigetnek szüksége, mivel hat hónap ideje van arra, hogy a fentebb jelzett szélességi fokok keretén belül megtegye sétaútját. Húsz-huszonöt tengeri mérföld esik egy napra (24 óra), ennél többet nem tesz meg a Standard-Island. Erre a célra elegendő lett volna, ha az indiai bastinnak nevezett rostból, amely rendkívül erős és módfelett könnyű, vastag kábelt készítettek volna, ezt a kábelt hengerre csavarva, elektromos erővel Standard-Islandot mintegy orránál fogva húzhatták volna előre vagy hátra, aminthogy efféle vontatóhajó még elég van az Ó- és Újvilág hajózható folyamain. Csakhogy ennek a kábelnek szörnyűségesen erősnek és hosszúnak kellett volna lennie, s egynémely kellemetlenség is érhette volna, no meg Standard-Island szabadsága nem lett volna egyéb, mint lánchoz kötött szabadság, örökösen a kábel irányában haladt volna... Ugyan mit szóltak volna ehhez a szabad Amerika szabad polgárai?
Szerencsére az elektrotechnika olyan óriási lépésekkel halad előre, hogy az elektromosságtól, a Mindenségnek ez éltető lelkétől minden, de minden kitelik. A sziget úszóvá tételét is az elektromosságra bízták. Két telep, amelyek csaknem határtalan dinamikus erőt fejtenek ki, s mintegy kétezer Volta-féle egyenáram alakjában nyilvánvaló elektromos energiával érnek fel - mozgásba hozza az úszó szigetet. Ez a dinamikus erő két propellerszerkezetre hat, amelyek a két kikötő mellett vannak elhelyezve. Egyik is, másik is ötmillió lóerővel ér föl, száz meg száz petróleumbrikettel fűtött kazán szolgál erre a célra, amelyek sokkal kisebb tért foglalnak el és kevesebb koromlerakódással járnak, mint a kőszénnel fűtöttek, ámde jóval nagyobb hőt fejlesztenek ki. Az összes gép kezelését Watson és Somwah főmérnökök vezetik, számos gépész és fűtő áll rendelkezésükre. A vezérbot Simcöe tengernagy kezében van. Az obszervatórium a főkormányzó hivatalos helyisége, telefonösszeköttetés van innen minden elektromosságot fejlesztő műhelybe. Ő intézkedik, hogy az előre megállapított menetrend szerint útját merre vegye az úszó sziget. Ő adta ki a 25-ről 26-ra virradó éjjel is, hogy Standard-Island közeledjék Dél-Kalifornia partjaihoz.
Ha tehát a nyájas Olvasó velünk együtt a hajóra száll, szemtanúja lehet mindazoknak az eseményeknek, amelyek az úszó szigeten, a Csendes-óceán e gyöngyén elő fognak fordulni - s reméljük, nem bánja meg.
Még csak azt akarjuk megjegyezni, hogy Standard-Island, ha a tízmillió lóerőt kifejtik a gépek, óránként két földrajzi mérföldet tehet meg. A vihar felkorbácsolta legnagyobb hullámok sem árthatnak a szigetnek. Olyan rengeteg nagy a sziget, hogy a hullám alig rendítheti meg, s így tengeribetegségről az úszó sziget lakói mit sem tudnak. Első nap a "födélzeten" legföljebb némi kis rezgést vesz észre az ember, ennek is a fenekén elhelyezett körgépek forgása az oka. A hajó orrán és farán hatvan méter hosszú sarkantyú van, amelyek a hullámtorlaszokat könnyedén szétoszlatják, s így a szigetóriás minden érezhető rázkódás nélkül siklik tova a tenger hátán.
Magától értetődik, hogy az elektromos energia, amelyet a műhelyekben fejlesztenek, egyéb célra is szolgál, nemcsak a sziget hajtására. Ezzel világítják meg éjjel a mezőt, parkot és a várost. Az óriási lencsékre ezzel szórják a fénysugarakat, s messze... messze jelzik, hogy a tenger melyik részén van az úszó sziget, így elejét veszik minden esetleges összeütközésnek. A távírók, telefonok, teleautográfok ebből táplálkoznak, a magánházak és üzlethelyiségek világítása ebből telik ki. A műholdak fényének a forrásai is, amelyek ötezer gyertyafényűek és egyenként száz méter átmérőjű területet világítanak meg.