Nem sikerült frissíteni a gépelési beállításokat. Töltsd be újra az oldalt, és próbáld újra.
Gépelési gyakorlat: "A zöld sugár" Jules Verne
A pontosság számításának szabályai megváltoztak. Ez a gyakorlat elölről kezdődik.
A befejezett munkamenet mentését nem sikerült megerősíteni. Próbáld meg újra menteni a szöveg újbóli begépelése nélkül.
Gépelési gyakorlat: "A zöld sugár" Jules Verne
Ha miss Campbell az ő földiei szokása szerint, mindjárt egy sarokban húzódott volna meg és ha az egész úton egy árva szócskát sem beszélt volna, - a Clyde partjaiból nem látott volna egyebet, mint ami épp elvonult szemei előtt, anélkül, hogy fejét arra kellett volna fordítania. De ő sétálgatni szeretett, majd a hátsó fedélzetre ment, majd visszatért a hajó elejére és sorra nézte mindazt a sok várost, várat, falut, tanyát, melyekkel a partvidék tele van hintve. Ennek az volt a szükséges következménye, hogy Melvill-testvérek, kik őt lépten-nyomon követték, kérdéseire megfeleltek, észrevételeit megerősítették és észleleteit ismételni igyekeztek, - Glasgow és Obán közt egy percig sem pihenhettek. Egyébként eszükbe sem jutott, hogy emiatt panaszkodjanak, mert hiszen ez testvéri szerepükhöz tartozott és szinte ösztönszerűleg vetették magukat ennek alája, miközben csak alkalmilag szippantottak egyet-kettőt, ami aztán jókedvben tartotta őket.
Bess asszony és Patridge, kik a pótfedélzetnek legelől eső részén foglaltak helyet, bizalmasan beszélgettek az elmúlt időkről, a régi szokásokról és a hajdani, feloszlásnak indult nemzetségekről. Hová lettek az elmúlt századok, melyeket még ma is síratnak? Akkoriban a Clyde szemhatára nem tűnt még el a gyárak széndús kigőzölgései mögött, partjait nem remegtették meg a gőzkalapácsok mennydörgésszerű ütései, békés vizeit nem zavarták fel a sok ezer lóerőre becsülhető gépezetek!
- Az a szép idő újra vissza fog térni és talán elébb, mint várni lehetne, szólt Bess asszony, mély meggyőződés hangján.
- Remélem, felelt Patridge komolyan és akkor aztán felélednek majd őseink régi szokásai is!
A "Columbia" ezalatt gyorsan siklott tova a Clyde partjai között, melyek mozgó panorámának látszottak. Jobbról, a Kelvin torkolatával Patrick falu tűnt fel, terjedelmes dokkjaival, melyekben vashajókat építenek és melyek a govaniakkal épp szemben vannak. Milyen zörgése, zaja a vaslemezeknek és rudaknak, milyen füst- és gőzfelhők szállnak itt a magasba, mélyen sértve a derék Patridge és Bess asszony füleit és szemeit egyaránt.
A mozgalmas ipar e pokoli zaja, a komor széngőz azonban mindinkább megfogyott. Az ácstelepek, a nyílt csarnokok, a magas gyárkémények és az óriási vasbordák helyett, melyek özönvíz előtti állatok ketreceihez hasonlítottak, mind sűrűbben tünedeznek már fel a barátságos lakházak, a fák közt elrejtett telepek és angolszász modorú villák, melyek buján zöldelő dombokon vannak szétszórva. Az egész, valósággal hiánytalan sorozatát képezi a falusi lakoknak és kastélyoknak, melyek úgyszólván a városokat kötötték össze egymással.
Renfrew régi királyi vára után, a folyam bal partján, jobbról Kilpatrick erdős dombjai nyúlnak a hasonnevű falu felé, mely mellett sohasem megy el írlandi ember, hogy e felkiáltásával el ne árulná magát: "Itt született szent Patrik, Írland védőszentje!"
A Clyde, mely eddigelé csak folyam volt, itt már igazi tengerszorossá kezd kiszélesedni; Bess asszony és Patridge Dunglas-Castle romjait üdvözli, melyek Skócia történetéből elevenítenek fel bennük régi emlékeket; elfordulnak azonban az obeliszktól, melyet hajdanában Harry Bell, az első gépjármű feltalálójának tiszteletére állítottak, melynek kerekei megzavarták a békés vizeket.
Pár mértfölddel odább a turisták, kik Murray segédkönyve után igazodtak el, Dumbarton várát nézték, mely egy bazaltsziklán, ötszáz lábnyi magasságban emelkedik. A hegycsúcs két orma közül az egyiket még ma is "Wallace-trónjának" nevezik, ki egyike volt a függetlenségi harc hőseinek.
E pillanatban a parancsnok hídján álló egyik úr - a nélkül, hogy erre valaki felszólította volna de a nélkül is, hogy valaki azt illetlennek találta volna, - arra vélte magát kötelezettnek, hogy utazótársai művelése céljából egy kis történeti előadást tartson. Félórával később a "Columbia" minden utasának - feltéve, hogy jó hallása volt, - tudnia kellett, hogy minden valószínűség szerint már a rómaiak erősítették meg Dumbartont, hogy ez a történeti nevezetességű szikla a tizenharmadik század elején királyi várrá alakult át, - hogy az Unió szerződésének megállapodásához képest Skócia ama négy helye közé tartozik, melyeket lerombolni nem szabad, - hogy Stuart Mária 1548-ban ez öbölből indult el Franciaországba, hol II. Ferenccel kötendő házassága útján, "egynapos királynővé" kellett lennie és hogy végül 1815-ben itt tartották fogva Napoleont, míg a Castlereagh minisztérium el nem határozta, hogy Szt. Ilonára küldi.
- Hisz ez rendkívül tanulságos dolog! mondá Sam testvér.
- Tanulságos és érdekes, felelt Sib testvér. Az az úr megérdemli mindnyájunk köszönetét!
És tényleg, a két nagybácsi egyetlen szót sem vesztegetett el az egész előadásból; a hivatlan tanítónak meg is köszönték fáradozását és feltétlen elismeréssel adóztak neki.
Miss Campbell, ki gondolataiba merült, a történeti oktatásból semmit sem hallott. E pillanatban az a dolog egy cseppet sem érdekelte őt. Még csak tekintetét sem fordította Cardross várának a folyam jobb partján levő romjai felé, ahol Bruce Róbert meghalt. Szemei, persze hiába, tengeri láthatárt kerestek; ilyent azonban nem találhat, amíg a "Columbia" túl nem halad a partok, földfokok és dombok láncolatán, melyek a Clyde öblét környezik. A gőzös különben ép Helensburgh városka mellett siklott el.
Port Glasgowot, a newarki várkastély romjait, valamint Rosenheat félszigetet azonban az ifjú leány naponta láthatta a telepház ablakaiból is. Igen, sőt úgy tetszett neki, mintha a gőzhajó csak egy nagyobb park vízfolyásának szeszélyeit követné.
És miért mélyedtek volna gondolatai a mindenféle járművek nagy számába, melyek a greenocki kikötő medrében, a folyam torkolatánál összetorlódnak? Mi különös jelentősége volt reá nézve annak, hogy a híres, halhatatlan Watt e 40,000 lakossal bíró városban született, melyet Glasgow iparos és kereskedelmi külvárosának szokás nevezni? Tekintete miért csüngött volna három mértfölddel odább, Gourock falun balról, vagy a jobb oldalon levő Dunoon falun, a mély bevágású, öblökben gazdag fjordokon, melyek Argyle grófságnak partvonalát oly sok helyen átszelik, hogy az szinte Norvégia partövéhez hasonlít?
Nem, miss Campbell szemei a legnagyobb türelmetlenséggel csak a leveni, romokban heverő tornyot keresték. Talán valami szellemet gondolt ott láthatni? Távolról sem; csak ő akart az első lenni, aki a clocki világítótorony feltűnését jelezze, mely a Firth of clydei kijárást világítja meg.
A világítótorony végre feltűnt, óriási lámpához hasonlítva a part egy kanyarulata mögött.
- Clock, Sam bácsi, kiáltott most, Clock, Clock!
- Úgy van, Clock, felelt Sam testvér, a felvidéki tájak visszhangjainak biztosságával és pontosságával.
- A tenger, Sib bácsi!
- Úgy van, a tenger, felelt Sib bácsi megerősítőleg.
- Mily pompás! ismétlé mindkét bácsi.
Azt hihette volna valaki, hogy ők mindezt most látták először.
Itt a tévedés lehetetlen volt; az öböl nyílásán túl a tenger szemhatára nyúlt el.
Idáig még pályájának felét sem futotta be a nap. Az 57. szélességi fok alatt még legalább hét órának kell eltelnie, amíg a sós habokba elmerülhet, a kínos türelmetlenségnek hét órája miss Campbellre nézve! Ez a szemhatár különben inkább az égnek délnyugati oldala felé terjedt el, azaz azt a vonalat képezte, melyet a napcsillag csak a téli napéjegyen idején érinthet. Ott tehát a kérdéses tünemény mutatkozását semmiképp sem lehetett várni, inkább a távolabb nyugaton, talán észak felé inkább, miután augusztus első napjai a szeptemberi napéjegyent még teljes hat héttel előzik meg.
Ezzel azonban a mi utasaink nem sokat törődtek, mert hisz mégis csak tengeri szemhatár volt az, mely most miss Campbell szemei előtt elterült. A Cumbray szigetek közterén túl, túl a nagy Bute szigeten, melynek élét finom gőzfellegek enyhítették némileg, és túl az Aisla-Craig nyergein és az Arran hegyeken, az ég és a víz, akárcsak vonalzóval húzott egyenes irányban folyt és olvadt össze.
Miss Campbell szótlanul és gondolataiba teljesen elmerülve szemlélte az előtte feltáruló képet. Mozdulatlanul állván a parancsnok hídján, a nap csak rövid árnyat vetett lábai mellé. Annak az ívnek a hosszát látszott mérni, mely még elválasztotta azt attól a ponttól, ahol tányérjának okvetlenül alá kell merülnie a Hebridák szigetcsoportjának vizeibe... feltéve, hogy a most még tiszta eget akkor nem borítja majd a szürkület köde.
Egy hang keltette fel az álmodozót merengő gondolataiból.
- Itt az ideje, monda Sib testvér.
- Az ideje? Minek az ideje, kedves bácsi?
- A reggelizésnek az ideje, magyarázta Sam testvér.
- Jól van hát, menjünk reggelizni, felelt miss Campbell.