Japán szókincskártyák
szókincstanuláshoz

A szókártyák beállításaival a saját igényeidhez igazíthatod a gyakorlást:

• A szókártyák számának kiválasztása gyakorlatonként

  Kiválaszthatod, hány szókártya szerepeljen egy gyakorlatban. Az alapértelmezett szám tíz. Ha most kezded a tanulást, először kevesebb kártyával is gyakorolhatsz.

A nemzetközi fonetikai ábécé (IPA) szabványosított jelrendszert biztosít a beszélt nyelv hangjainak ábrázolására. Az alábbiakban a japán kiejtés IPA-szimbólumai találhatók példákkal és leírásokkal, magyar hangokkal összehasonlítva. Az összehasonlítások közelítőek.

Japán magánhangzók

• /a/ - mint az あめ (ame) szóban, kiejtve /a.me/ (közel áll az á-hoz a már szóban /maːr/, de rövidebb)
• /i/ - mint az いぬ (inu) szóban, kiejtve /i.nu/ (mint az "i" a bit szóban /bit/)
• /u/ - mint az うみ (umi) szóban, kiejtve /u.mi/ (közel áll az u-hoz a fut szóban /fut/, de az ajkak kevésbé kerekítettek és inkább összenyomottak)
• /e/ - mint az えび (ebi) szóban, kiejtve /e.bi/ (a magyar teve /ˈtɛvɛ/ e-jéhez közeli, de zártabb hang)
• /o/ - mint az おとこ (otoko) szóban, kiejtve /o.to.ko/ (mint az "o" a fok szóban /fok/)

Japán mássalhangzók

• /k/ - mint az かぜ (kaze) szóban, kiejtve /ka.ze/ (mint a "k" a kutya szóban /ˈkutjɒ/)
• /ɡ/ - mint az がっこう (gakkou) szóban, kiejtve /ɡak.koː/ (mint a "g" a gond szóban /ɡond/)
• /s/ - mint az さくら (sakura) szóban, kiejtve /sa.ku.ra/ (mint az "sz" a szoba szóban /ˈsobɒ/)
• /z/ - mint az ぞう (zou) szóban, kiejtve /zoː/ (mint a "z" a zebra szóban /ˈzebrɒ/)
• /t/ - mint az たべもの (tabemono) szóban, kiejtve /ta.be.mo.no/ (mint a "t" a torta szóban /ˈtortɒ/)
• /d/ - mint az でんしゃ (densha) szóban, kiejtve /den.ʃa/ (mint a "d" a domb szóban /domb/)
• /n/ - mint az ねこ (neko) szóban, kiejtve /ne.ko/ (mint az "n" a nagy szóban /nɒɟ/)
• /h/ - mint az はな (hana) szóban, kiejtve /ha.na/ (mint a "h" a hal szóban /hɒl/)
• /m/ - mint az みず (mizu) szóban, kiejtve /mi.zu/ (mint az "m" a mama szóban /ˈmɒmɒ/)
• /r/ - mint az りんご (ringo) szóban, kiejtve /riŋ.ɡo/ (a nyelvhegy egyszer érinti a felső fogak mögötti területet; a magyar rúd /ruːd/ r-je pergő is lehet)
• /w/ - mint az わかる (wakaru) szóban, kiejtve /wa.ka.ru/ (közel áll az angol w-hez a we szóban /wiː/, de kevésbé kerekített ajkakkal ejtik)
• /j/ - mint az やま (yama) szóban, kiejtve /ja.ma/ (mint a "j" a jég szóban /jeːɡ/)

További japán mássalhangzók

• /ɕ/ - mint az しろ (shiro) szóban, kiejtve /ɕi.ro/ (mint a "s" az angol she szóban /ʃiː/, nincs magyar megfelelője)
• /t͡ɕ/ - mint az ちかてつ (chikatetsu) szóban, kiejtve /t͡ɕi.ka.te.tsu/ (közel áll a cs-hez a csokoládé szóban /ˈtʃokolaːdeː/, de a nyelv elülső része közelebb kerül a szájpadláshoz)
• /ɸ/ - mint az ふね (fune) szóban, kiejtve /ɸu.ne/ (nincs magyar megfelelője, hasonlít az angol "f" hanghoz a fun szóban /fʌn/, de mindkét ajakkal ejtve)
• /dz/ - mint az あずま (adzuma) szóban, kiejtve /ad͡zu.ma/ (mint az "dz" az angol adds szóban /ædz/)

A japán kiejtés egyedi jellemzői

Bár a japán kiejtés némi hasonlóságot mutat más nyelvekkel, sajátos jellemzőkkel is rendelkezik, amelyeket fontos, hogy a nyelvtanulók megértsenek.

• Dallamhangsúly: A tokiói japánban a dallamhangsúly különbözteti meg a szavakat. はし (hashi, híd) [haɕi] (mély-magas) vs. はし (hashi, evőpálcikák) [haɕi] (magas-mély).
• Magánhangzók hosszúsága: A magyarhoz hasonlóan a japánban is vannak rövid és hosszú magánhangzók, amelyek megváltoztathatják a szó jelentését. Például, おばさん (obasan, nagynéni) /o.ba.san/ vs. おばあさん (obaasan, nagymama) /o.baː.san/.
• Kettőzés: A mássalhangzók hosszúsága is megváltoztathatja a szó jelentését. Például, きて (kite, jöjjön) /ki.te/ vs. きって (kitte, bélyeg) /kit.te/.
• Nazális hangok: A nazális ん egy morát foglal el, kiejtése pedig a következő hangtól függ. A かんじ (kanji) szóban a [dʑ] előtt nagyjából [n]-ként hangzik: [kan.dʑi]. A [ɴ] más környezetekben lehetséges ejtésváltozat, nem kizárólag japán hang. A megelőző magánhangzó is nazalizálódhat.
• Egyenletes ritmus: A japán ritmust morákkal írjuk le, amelyek a szótag súlyát mérik. A rövid magánhangzó egy mora, a hosszú kettő; a ん és a kettős mássalhangzó első része egy-egy morának számít. A morák adják a ritmus alapját, de tényleges időtartamuk beszéd közben változik.
• Palatalizáció: Az /i/ előtt egyes mássalhangzók palatalizálódnak: a き (ki) átírható [kʲi]-ként. Az s esetében hasonlítsd össze a さ [sa] és a し (shi) [ɕi] szótagot. A példák azt mutatják, hogyan közelít a nyelv a szájpadláshoz különböző mássalhangzóknál.
• Magánhangzók zöngétlenedése: Az /i/ és /u/ magánhangzó zöngétlen mássalhangzók között vagy bizonyos szóvégi helyzetekben gyakran zöngétlenné válik. A です (desu, van) végső magánhangzója zöngétlen és szinte hallhatatlan lehet: [desɯ̥]. Ez az udvarias beszédben is előfordul; a zöngétlenedés nem mindig jelenti a magánhangzó teljes kiesését.
• L és V hangok: A japán nem különbözteti meg az /l/-t a szokásos r hangjától, amely rövid nyelvérintéssel ejtett [ɾ]. A /v/-t gyakran /b/ helyettesíti, de egyes beszélők a jövevényszavakban [v]-t is használnak. Ezek a különbségek megnehezíthetik a magyar kiejtés elsajátítását a japán anyanyelvűeknek.