Tanuljon japán szókincset úgy, hogy szavakat és kifejezéseket ír be a szókártyákról. A tanulókártya-összefoglaló lehetővé teszi az előrehaladás ellenőrzését, és a tanulni kívánt szókártyák kiválasztását.
Emberek
Kinézet
itthon
Bevásárlás
Étel
Elmenni enni
Oktatás és tanulás
Munka
Környezet
szókártyák beállításai
A szókártyáknak megvannak a saját beállításaik. A következő módosításokat hajthatja végre a szókincs tanulási élményének testreszabásához:A szókártyák számának kiválasztása gyakorlatonként
Kiválaszthatja, hogy hány szókártyát szeretne gyakorolni egy gépelés során. Az alapértelmezett szám tíz. Ha kezdő vagy, jó ötlet lehet kisebb mennyiségű szókincs kiválasztása.
Fonetikai szimbólumok a japán kiejtésben
A Nemzetközi Fonetikai Ábécé (IPA) szabványosított jelrendszert biztosít a beszélt nyelv hangjainak ábrázolására. Az alábbiakban a japán kiejtés IPA szimbólumai találhatók példákkal és leírásokkal, beleértve ezeknek a hangoknak a magyar kiejtését.
Japán magánhangzók
- /a/ - mint az あめ (ame) szóban, kiejtve /a.me/ (mint az "a" a mama szóban /ˈmɒmɒ/)
- /i/ - mint az いぬ (inu) szóban, kiejtve /i.nu/ (mint az "i" a bit szóban /bit/)
- /u/ - mint az うみ (umi) szóban, kiejtve /u.mi/ (mint az "u" a fut szóban /fut/)
- /e/ - mint az えび (ebi) szóban, kiejtve /e.bi/ (mint az "e" a teve szóban /ˈtevɛ/)
- /o/ - mint az おとこ (otoko) szóban, kiejtve /o.to.ko/ (mint az "o" a fok szóban /fok/)
Japán mássalhangzók
- /k/ - mint az かぜ (kaze) szóban, kiejtve /ka.ze/ (mint a "k" a kutya szóban /ˈkutjɒ/)
- /ɡ/ - mint az がっこう (gakkou) szóban, kiejtve /ɡak.koː/ (mint a "g" a gond szóban /ɡond/)
- /s/ - mint az さくら (sakura) szóban, kiejtve /sa.ku.ra/ (mint az "sz" a szoba szóban /ˈsobɒ/)
- /z/ - mint az ぞう (zou) szóban, kiejtve /zoː/ (mint a "z" a zebra szóban /ˈzebrɒ/)
- /t/ - mint az たべもの (tabemono) szóban, kiejtve /ta.be.mo.no/ (mint a "t" a torta szóban /ˈtortɒ/)
- /d/ - mint az でんしゃ (densha) szóban, kiejtve /den.ʃa/ (mint a "d" a domb szóban /domb/)
- /n/ - mint az ねこ (neko) szóban, kiejtve /ne.ko/ (mint az "n" a nagy szóban /nɒɟ/)
- /h/ - mint az はな (hana) szóban, kiejtve /ha.na/ (mint a "h" a hal szóban /hɒl/)
- /m/ - mint az みず (mizu) szóban, kiejtve /mi.zu/ (mint az "m" a mama szóban /ˈmɒmɒ/)
- /r/ - mint az りんご (ringo) szóban, kiejtve /riŋ.ɡo/ (mint az "r" a rúd szóban /ruːd/, de rövidebb és hasonló a "d"-hez a "domb" szóban)
- /w/ - mint az わかる (wakaru) szóban, kiejtve /wa.ka.ru/ (mint a "v" a vár szóban /vɑːr/)
- /j/ - mint az やま (yama) szóban, kiejtve /ja.ma/ (mint a "j" a jég szóban /jeːɡ/)
Japán mássalhangzó-klaszterek
- /ɕ/ - mint az しろ (shiro) szóban, kiejtve /ɕi.ro/ (mint a "s" az angol she szóban /ʃiː/, nincs magyar megfelelője)
- /t͡ɕ/ - mint az ちかてつ (chikatetsu) szóban, kiejtve /t͡ɕi.ka.te.tsu/ (mint a "cs" a csokoládé szóban /ˈt͡ʃokolaːde/)
- /ɸ/ - mint az ふね (fune) szóban, kiejtve /ɸu.ne/ (nincs magyar megfelelője, hasonlít az angol "f" hanghoz a fun szóban /fʌn/, de mindkét ajakkal ejtve)
- /dz/ - mint az あずま (adzuma) szóban, kiejtve /ad͡zu.ma/ (mint az "dz" az angol adds szóban /ædz/)
A japán kiejtés egyedi jellemzői
Bár a japán kiejtés némi hasonlóságot mutat más nyelvekkel, sajátos jellemzőkkel is rendelkezik, amelyeket fontos, hogy a nyelvtanulók megértsenek.
- Tónusos hangsúly: A magyar hangsúlytól eltérően a japán nyelv tónusos hangsúlyt használ a szavak megkülönböztetésére. Például, はし (hashi, híd) /ha.ɕi/ vs. はし (hashi, evőpálcikák) /ha.ɕi/.
- Magánhangzók hosszúsága: A magyarhoz hasonlóan a japánban is vannak rövid és hosszú magánhangzók, amelyek megváltoztathatják a szó jelentését. Például, おばさん (obasan, nagynéni) /o.ba.san/ vs. おばあさん (obaasan, nagymama) /o.baː.san/.
- Kettőzés: A mássalhangzók hosszúsága is megváltoztathatja a szó jelentését. Például, きて (kite, jöjjön) /ki.te/ vs. きって (kitte, bélyeg) /kit.te/.
- Nazális hangok: A hang /ɴ/ egyedi a japánban, a szótagok végén jelenik meg, és gyakran nazalizálja a megelőző magánhangzókat, mint például a かんじ (kanji) /kaɴ.dʑi/.
- Egyenletes ritmus: A japán egy mora-időzített nyelv, ami azt jelenti, hogy minden mora (egy hangegység, amely meghatározza a szótag súlyát) nagyjából ugyanannyi ideig tart. Ez adja a japánnak a ritmikus és egyenletes tempóját, amely különbözik a magyar hangsúlyozástól.
- Palatalizáció: Bizonyos mássalhangzók, ha őket követi az /i/ magánhangzó, palatalizálódnak. Például, き (ki) kiejtve /ki/, míg a し (shi) kiejtve /ɕi/, ami a "s" hang palatalizációját mutatja.
- Elízió: Informális beszédben bizonyos hangok elmaradhatnak, különösen a magánhangzók. Például, です (desu, van) kiejtve /des/ a befejező /u/ nélkül informális kontextusban.
- L és V hangok hiánya: A japánban nincsenek /l/ és /v/ hangok, ami nehézséget okozhat a japán anyanyelvűeknek, akik magyart tanulnak. Ezeket a hangokat gyakran /r/ és /b/ helyettesíti.