Norvég szókincskártyák
szókincstanuláshoz

A szókártyák beállításaival a saját igényeidhez igazíthatod a gyakorlást:

• A szókártyák számának kiválasztása gyakorlatonként

  Kiválaszthatod, hány szókártya szerepeljen egy gyakorlatban. Az alapértelmezett szám tíz. Ha most kezded a tanulást, először kevesebb kártyával is gyakorolhatsz.

• A billentyűzetkiosztáson nem szereplő karakterek kezelése

  Ha a billentyűzetkiosztásodon nem szerepelnek a gyakorolt nyelv egyes ékezetes betűi, bekapcsolhatod azt a beállítást, amely elfogadja a megfelelő latin alapbetűket is. Ilyenkor például az único helyett az unico begépelése nem számít hibának. Ez a beállítás az ékezeteket kezeli, nem a betűk kihagyását engedélyezi.

A nemzetközi fonetikai ábécé (IPA) egy szabványosított szimbólumkészletet biztosít a beszélt nyelv hangjainak ábrázolására. Az alábbiakban megtalálhatók az IPA-szimbólumok a norvég kiejtéshez, példákkal és leírásokkal.

Norvég magánhangzók

• /ɑː/ - mint a tak szóban, kiejtve /tɑːk/ (közel áll az á-hoz az ár szóban /aːr/, de hátrébb képzett)
• /eː/ - mint a se szóban, kiejtve /seː/ (mint az é az él szóban /eːl/)
• /iː/ - mint a bit szóban, kiejtve /biːt/ (mint az í az ír szóban /iːr/)
• /uː/ - mint a sol szóban, kiejtve /suːl/ (mint az ú az út szóban /uːt/)
• /ʉː/ - mint a hus szóban, kiejtve /hʉːs/ (közel áll az angol boot /buːt/ u-jához, de a nyelv előrébb helyezkedik el, miközben az ajkak kerekítettek maradnak)
• /œ/ - mint az ønsker szóban, kiejtve /ˈœnskər/ (közel áll a magyar ö-höz a kör szóban /kør/, de nyíltabb)
• /yː/ - mint a fy szóban, kiejtve /fyː/ (mint a magyar ű, a francia lune /lyn/ u-jához is hasonló, de hosszabb)
• /æː/ - mint az lære szóban, kiejtve /ˈlæːrə/ (mint az "e" az ember szóban /ˈɛmbɛr/)
• /øi/ - mint a høy szóban, kiejtve /høy/ (/ø/-ből /y/ felé csúszik át; a hői /ˈhøː.i/ magánhangzói külön szótagokban állnak)
• /ei/ - mint a hei szóban, kiejtve /hæɪ/ (közel áll az ej-hez a hej szóban /hɛj/, de nyíltabban kezdődik)

Norvég mássalhangzók

• /p/ - mint a panne szóban, kiejtve /ˈpɑnːə/ (mint a "p" a papa szóban /ˈpɒpɒ/)
• /b/ - mint a bil szóban, kiejtve /biːl/ (mint a "b" a baba szóban /ˈbɒbɒ/)
• /t/ - mint a tak szóban, kiejtve /tɑːk/ (mint a "t" a takaró szóban /ˈtɒkɒroː/)
• /d/ - mint a dag szóban, kiejtve /dɑːɡ/ (mint a "d" a darab szóban /ˈdɒrɒb/)
• /k/ - mint a katt szóban, kiejtve /kɑtː/ (mint a "k" a kutya szóban /ˈkutjɒ/)
• /ɡ/ - mint a gutt szóban, kiejtve /ɡʉtː/ (mint a "g" a gáz szóban /ɡaːz/)
• /f/ - mint a fisk szóban, kiejtve /fɪsk/ (mint az "f" a fa szóban /fɒ/)
• /v/ - mint a vann szóban, kiejtve /vɑnː/ (mint a "v" a víz szóban /viːz/)
• /s/ - mint a sol szóban, kiejtve /suːl/ (mint az "sz" a szél szóban /seːl/)
• /ʃ/ - mint a skje szóban, kiejtve /ʃeː/ (mint az "s" az angol shoe szóban /ʃuː/)
• /ʂ/ - mint a sjåfør szóban, kiejtve /ʂoːˈføːr/ (nincs magyar megfelelője, hasonló az angol sharp szóban lévő "sh"-hez /ʃɑːrp/)
• /ç/ - mint a kjøtt szóban, kiejtve /çœtː/ (nincs magyar megfelelője, hasonló a német ich szóban lévő "ch"-hez /ɪç/)
• /l/ - mint a lys szóban, kiejtve /lyːs/ (mint az "l" a lány szóban /laːɲ/)
• /r/ - mint a rød szóban, kiejtve /røːd/ (mint az "r" a rózsa szóban /roːʒɒ/)
• /m/ - mint a mann szóban, kiejtve /mɑnː/ (mint az "m" a mama szóban /mɒmɒ/)
• /n/ - mint a natt szóban, kiejtve /nɑtː/ (mint az "n" a nap szóban /nɒp/)
• /ŋ/ - mint a ring szóban, kiejtve /rɪŋ/ (mint az "ng" az angol song szóban /sɒŋ/)
• /j/ - mint a ja szóban, kiejtve /jɑː/ (mint a "j" a játék szóban /jaːtek/)

Norvég kiejtés egyedi jellemzői

Bár a norvég kiejtés hasonlóságokat mutat más skandináv nyelvekkel, vannak egyedi jellemzői is, amelyek fontosak a tanulók számára.

• Tónusos hangsúly: Sok norvég nyelvjárás az 1-es és 2-es dallamhangsúllyal különböztet meg szavakat: bønder (parasztok) /ˈbønːər/ (1) vs. bønner (babok) /ˈbønːər/ (2).
• Retroflex mássalhangzók: Egyes dialektusokban az /r/ kombinációja bizonyos alveoláris mássalhangzókkal, mint például a /t/ és /s/, retroflex hangokat eredményez, mint például a /ʈ/ és /ʂ/.
• Palatalizáció: Egyes mássalhangzók, mint például a /k/ és /g/, palatalizálódnak az elülső magánhangzók előtt, hasonlóan más nyelvekhez.
• Magánhangzók hossza: Mint a cseh és a japán nyelvben, a norvég is megkülönbözteti a rövid és hosszú magánhangzókat. Például, skål (tál) /skoːl/ vs. skal (kellene) /skɑl/. Ebben a szópárban a magánhangzók hosszúsága és hangszíne is eltér: /oː/ és /ɑ/.
• Intonációs minták: A norvég számos nyelvjárásában eltér az intonáció. A keleti és nyugati norvég nagy nyelvjáráscsoportok; dallamhangsúlyaik gyakran eltérő dallammenetet követnek, és a csoportokon belül is vannak további különbségek.
• Mássalhangzó-torlódások: A norvég gyakran használ mássalhangzó-torlódásokat, amelyek kihívást jelenthetnek a nem anyanyelvi beszélők számára, mint például a språk (nyelv) /sproːk/ szóban.
• Dialektális variációk: A kiejtés jelentősen változhat a különböző norvég dialektusok között, befolyásolva a magánhangzókat, mássalhangzókat és intonációs mintákat. Például, a jeg (én) szó kiejtése régiónként /jæɪ/, /je/ vagy /e/ is lehet.