Török szókincskártyák
szókincstanuláshoz
- Memorizálás újragépeléssel
- Szókincs és tízujjas gépelés
Válassz egy török szókincstémát, majd gépeld be a szókincskártyákon szereplő szavakat és kifejezéseket. Így török szavakat tanulsz, miközben a 10 ujjas gépelés pontosságát is gyakorlod.
A török szókincskártyák használata
- Mivel kezdd: Kezdj egy ismerős témával, például a családdal, az ételekkel, az otthonnal vagy az iskolával, majd térj át nehezebb török szókincscsoportokra.
- Mire figyelj gépelés közben: Gyakorold a török karaktereket, például a ç, ğ, ı, ö, ş és ü jeleket, valamint a gyakori toldalékokat.
- Hogyan kövesd a fejlődésed: Az összefoglaló link megmutatja a megjegyzett török szókincskártyákat, a fejlődésedet és azokat a szavakat, amelyeket még érdemes gyakorolni.
Emberek
Kinézet
Otthon
Bevásárlás
Étel
Étkezés házon kívül
Oktatás és tanulás
Munka
Környezet
Ebben a témában nincs gyakorlásra kijelölt szókártya.
Szókártyák a gépelés gyakorlásához - török
Szókártyák beállításai
A szókártyák beállításaival a saját igényeidhez igazíthatod a gyakorlást:
A szókártyák számának kiválasztása gyakorlatonként
Kiválaszthatod, hány szókártya szerepeljen egy gyakorlatban. Az alapértelmezett szám tíz. Ha most kezded a tanulást, először kevesebb kártyával is gyakorolhatsz.
A billentyűzetkiosztáson nem szereplő karakterek kezelése
Ha a billentyűzetkiosztásodon nem szerepelnek a gyakorolt nyelv egyes ékezetes betűi, bekapcsolhatod azt a beállítást, amely elfogadja a megfelelő latin alapbetűket is. Ilyenkor például az único helyett az unico begépelése nem számít hibának. Ez a beállítás az ékezeteket kezeli, nem a betűk kihagyását engedélyezi.
Fonetikai jelek a török kiejtésben
A nemzetközi fonetikai ábécé (IPA) szabványosított szimbólumkészletet biztosít a beszélt nyelv hangjainak ábrázolására. Az alábbiakban a török kiejtés IPA-szimbólumai találhatók, példákkal és leírásokkal, magyar és más nyelvű hangokkal összehasonlítva. A hasonlóságok közelítőek.
Török magánhangzók
- /a/ - mint a kapı szóban, kiejtve /kaˈpɯ/ (közel áll az á-hoz az ár szóban /aːr/, de rövidebb)
- /e/ - mint az elma szóban, kiejtve /ˈelma/ (mint az "e" az elefánt szóban /ˈɛlɛfaːnt/)
- /i/ - mint az iyi szóban, kiejtve /ˈiji/ (mint az "i" a kilincs szóban /ˈkiliɲt͡ʃ/)
- /ɯ/ - mint a kız szóban, kiejtve /kɯz/ (közel áll a magyar u-hoz, de ajakkerekítés nélkül ejtik; az angol "cousin" /ˈkʌzɪn/ második magánhangzója előrébb képzett és nem pontos megfelelője)
- /o/ - mint az okul szóban, kiejtve /oˈkul/ (mint az "o" az oroszlán szóban /ˈoroslaːn/)
- /u/ - mint az umut szóban, kiejtve /uˈmut/ (mint az u az ujj szóban /ujː/)
- /œ/ - mint az ördek szóban, kiejtve /ˈœrdɛk/ (mint az "ö" a körte szóban /ˈkørtɛ/)
- /y/ - mint a yüz szóban, kiejtve /jyz/ (mint az "ü" a fürdő szóban /ˈfyrdøː/)
Török mássalhangzók
- /p/ - mint a para szóban, kiejtve /paˈra/ (mint a "p" a papír szóban /ˈpɒpiːr/)
- /b/ - mint a balık szóban, kiejtve /baˈlɯk/ (mint a "b" a béka szóban /ˈbeːkɒ/)
- /t/ - mint a tabak szóban, kiejtve /taˈbak/ (mint a "t" a torta szóban /ˈtortɒ/)
- /d/ - mint a deniz szóban, kiejtve /deˈniz/ (mint a "d" a dió szóban /ˈdiːoː/)
- /k/ - mint a kalem szóban, kiejtve /kaˈlɛm/ (mint a "k" a kacsa szóban /ˈkɒt͡ʃɒ/)
- /ɡ/ - mint a gaz szóban, kiejtve /ɡaz/ (mint a "g" a galamb szóban /ˈɡɒlɒmb/)
- /f/ - mint a fırın szóban, kiejtve /fɯˈrɯn/ (mint az "f" a farkas szóban /ˈfɒrkɒʃ/)
- /v/ - mint a vakit szóban, kiejtve /vaˈkit/ (mint a "v" a vásár szóban /ˈvaːʃaːr/)
- /s/ - mint a sel szóban, kiejtve /sɛl/ (mint az "sz" a szám szóban /saːm/)
- /z/ - mint a zeytin szóban, kiejtve /zejˈtin/ (mint a "z" a zebra szóban /ˈzɛbrɒ/)
- /ʃ/ - mint a şeker szóban, kiejtve /ʃeˈkɛr/ (mint az "s" az angol shoe szóban /ʃuː/)
- /ʒ/ - mint a jeoloji szóban, kiejtve /ʒeoloʒi/ (mint a "zs" a zsiráf szóban /ˈʒirɒf/)
- /t͡ʃ/ - mint a çay szóban, kiejtve /t͡ʃaj/ (mint a "cs" a csésze szóban /ˈt͡ʃeːsɛ/)
- /d͡ʒ/ - mint a cami szóban, kiejtve /d͡ʒaˈmi/ (mint a "dzs" a dzsem szóban /d͡ʒɛm/)
- /n/ - mint a yan szóban, kiejtve /jan/ (mint az n a nap szóban /nɒp/)
- /l/ - mint a lamba szóban, kiejtve /lamˈba/ (mint az "l" a lámpa szóban /ˈlaːmpɒ/)
- /r/ - mint a radyo szóban, kiejtve /radjo/ (mint az "r" a radar szóban /ˈrɒdɒr/)
- /m/ - mint a masa szóban, kiejtve /maˈsa/ (mint az "m" a mama szóban /ˈmɒmɒ/)
- /n/ - mint a ne szóban, kiejtve /ne/ (mint az "n" a nap szóban /nɒp/)
- /j/ - mint a yol szóban, kiejtve /jol/ (mint a "j" a jó szóban /joː/)
- /ɾ/ - mint az ara szóban, kiejtve /aɾa/ (mint az "r" az amerikai angol butter szóban /ˈbʌɾər/)
A török kiejtés egyedi jellemzői
Bár a török kiejtés hasonlóságokat mutat más nyelvekkel, egyedi jellemzői is vannak, amelyek fontosak a tanulók számára.
- Magánhangzó-harmónia: A török magánhangzó-harmóniát használ, amelyben a toldalék magánhangzója a szótő magánhangzóihoz igazodik. Például: evler (házak) vs. kapılar (ajtók).
- Lágy "ğ": A ğ betű (yumuşak ge) gyakran megnyújtja az előző magánhangzót, különösen mássalhangzó előtt vagy szó végén. Magánhangzók között kieshet; elöl képzett magánhangzók mellett [j]-ként is hangozhat. Például az ağaç (fa) ejtése [aːt͡ʃ].
- Elöl és hátul képzett magánhangzók: A török különbséget tesz az elöl képzett magánhangzók (e, i, ö, ü) és a hátul képzett magánhangzók (a, ı, o, u) között, ami fontos a helyes kiejtéshez és a magánhangzó-harmóniához.
- Hangsúly: A török szavakban a hangsúly általában az utolsó szótagon van, bár vannak kivételek, különösen a kölcsönszavak és néhány eredeti török szó esetében.
- Szótagstruktúra: A törökben magánhangzóra végződő nyílt és mássalhangzóra végződő zárt szótagok is vannak. Például a kapı (ajtó) szótagolása ka-pı, az ev (ház) pedig zárt szótag.