Volt egyszer egy pádisá, ennek a pádisának negyven fia. Egész nap az erdőt bujták, vadásztak, madarásztak, és minthogy a legkisebbikje is meg volt már vagy tizennégy éves, meg akarja őket az apjuk házasítani.
Maga elé hivja őket és elmondja nekik a szándékát. "Megházasodunk - mondja a negyven testvér, - de csak úgy, ha egy apától, egy anyától való negyven lánytestvérre találunk. " Kerestet a pádisá ily negyven lányt, bejárják az egész országot, de harminczkilenczre akadnak, negyven testvérre nem.
"Vegyen a negyvenedik egy másikat," mondja a fiainak a pádisá. Nem egyezik bele a negyven testvér és kérik az apjukat, engedje el őket, majd találnak ők maguknak ha itt nem, idegen országban. Mit csináljon a pádisá. Lebeszélni nem tudja őket, megadja nekik az engedélyt. Mielőtt elindultak volna, így szól hozzájuk pádisá apjuk:
"Három szóm van hozzátok, jól eszetekbe vegyétek. Ha innen elindultok és egy nagy forráshoz fogtok jutni, valahogy meg ne háljatok a közelében. A forráson túl egy fogadó, ott se háljatok meg. Azon túl meg egy nagy sikság, ott se legyen pillanatnyi maradásotok. " Megigérik a fiuk, és kicsiny súlyu, nagy értékű holmival lóra ülnek, útra kelnek.
Mennek mennek, csibukoznak, negyven-negyven kávét isznak és a mint rájok esteledik, előttük a nagy forrás. "Mi bizony - kezdik a nagyobbak - nem megyünk innen egy tapodtat sem. Fáradtak vagyunk, az este is a nyakunkon, de meg negyven ember kitől ijedne meg. " Ezzel leszállnak a lovukról, megvacsorálnak és pihenőre dőlnek. Csak a legkisebbik, az a tizennégy esztendős maradt ébren.
Éjfél tájban lehetett, valami zajt vesz észre a fiú. Veszi lassan a fegyverét és a mint indul a zaj irányában, íme egy hétfejü sárkány van előtte. Neki rontanak egymásnak és háromszor támad a sárkány a királyfira, de nem tesz benne semmi kárt. "No most én rajtam a sor," mondja a királyfi, "megtérsz az igaz hitre?" és ezzel olyat vág rajta, hogy hat feje egyszerre repült le.
"Vágj ide még egyszer", nyögi a sárkány.
"Nem én - mondja a fiu - én is csak egyszer jöttem a világra. " Összerogyik erre a sárkány, de íme az egyik feje gurulni kezd, gurul, gurul és megáll egy kut főnél. "A ki a lelket kivette belőlem, vegye ki innen a kincsem is," és e szókkal bele a fő a kútba.
Elővesz a fiu egy kötelet, az egyik végét egy sziklához köti, a másik végét meg megkapja és leereszkedik rajta a kutba. Egy vasajtó van a kút fenekén. Felnyitja, belép rajta, hát olyan egy palota van előtte, hogy az apjáé se külömb. Bemegy a palotába, a palotának negyven szobájába, hát mindegyikben egy-egy lány, hímző asztal előttük, tömérdek kincs megettük. "Ember vagy-é, szellem vagy-é?" kérdik a megijedt lányok.
"Ember fia, ember vagyok - mondja a királyfi - egy hétfejü sárkányt öltem meg, és annak a guruló feje után jöttem ide."
Aj megörűlt a negyven lány erre a beszédre. Ráborulnak s kérve kérik, hogy ne hagyja itt őket, egy apának, egy anyának leánykáit. A sárkány rabolta volt el őket, szüleiket meggyilkolta, senkijök a nagy világon.
"Mi is negyvenen vagyunk - mondja a királyfi - negyven lányt keresni járunk. " Mondja nekik, hogy elébb felmegy a testvéreihez, majd eljön aztán értök. Azzal felszáll a kútból, oda megy a forrás mellé, lefekszik és elalszik.
Reggelre kelve felébred a negyven testvér és nevetgetik apjukat, hogy hogyan akart a forrással rájok ijeszteni. Megint útra kelnek és addig mennek, mendegélnek, míg csak rájok nem esteledik. Ime ott a fogadó előttük. "Innen ugyan egy lépést se tovább", mondják a nagyobbak. Kezdi ugyan a legkisebbik, hogy jó lenne tán apjuk szavát megfogadni, nem hiába lesz a beszédje. Rá se hederítenek a kis fiura, esznek-isznak, imádkoznak, lefeküsznek. Csak a legkisebbik maradt ismét ébren.
Éjfél tájban megint csak az a zaj. Veszi a fiu a fegyverét, hát megint egy hétfejü sárkány, de sokkalta nagyobb mint a minapi. Elébb a sárkány támad rá, nem bir a fiuval; aztán a fiú megy neki és egy csapásra le a sárkány hat fejével. Az is akarna még egy csapást, de nem teszi meg a fiu. Gurul aztán a fej egy kútba, a fiu utána, hát még egy nagyobb palota, még több kincs meg drágaság benne. Megjegyzi magának a kutat, visszamegy a testvéreihez és elfáradva a nagy küzdelemtől úgy elalszik, hogy a testvérei verik fel másnap reggel.
Ismét kelnek, lóra ülnek, fel a hegynek, le a völgynek, a nap éppen leszállóban, hát előttük a nagy síkság. Evéshez látnak, iváshoz fognak, és amint le akarnak feküdni, egyszerre csak olyan üvöltés, olyan dörgés támadt, hogy a hegyek is kikelnek a helyükből. Bezzeg megijedt most a sok királyfi.
Hát még amint meglátják az óriási nagy hétfejü sárkányt. Csak úgy hányja a tüzet veszett haragjában és üvölti nagy dühösen: "Ki ölte meg a két testvéremet? Ide vele, mérkőzzék meg velem is."
Látja a legkisebbik, hogy egész odáig vannak a testvérei a nagy félelemtől. Odaadja nekik a két kút kulcsát, az egyikben tömérdek kincs, a másikban negyven lány, vigyék haza valamennyit, ő csak ezt a sárkányt öli meg, és utánok megy. Lóra pattan nagy hamarosan a harminczkilencz, az egyik kútból a kincset, a másikból a negyven lányt, úgy térnek vissza az apjukhoz. Mi is térjünk a kicsihez.
Viaskodnak a sárkánynyal viaskodnak, de egyik se tud a másikán tul tenni. Látja a sárkány hogy hiába vesződik a fiuval, és így szól hozzá: "Ha elmész Csinimácsin országába, és elhozod onnan a pádisá lányát, nem oltom ki belőled az életed. " Szivesen ráállott a királyfi, mert sokáig úgy se bírta volna ki a küzdelmet.
Maga elé hivja őket és elmondja nekik a szándékát. "Megházasodunk - mondja a negyven testvér, - de csak úgy, ha egy apától, egy anyától való negyven lánytestvérre találunk. " Kerestet a pádisá ily negyven lányt, bejárják az egész országot, de harminczkilenczre akadnak, negyven testvérre nem.
"Vegyen a negyvenedik egy másikat," mondja a fiainak a pádisá. Nem egyezik bele a negyven testvér és kérik az apjukat, engedje el őket, majd találnak ők maguknak ha itt nem, idegen országban. Mit csináljon a pádisá. Lebeszélni nem tudja őket, megadja nekik az engedélyt. Mielőtt elindultak volna, így szól hozzájuk pádisá apjuk:
"Három szóm van hozzátok, jól eszetekbe vegyétek. Ha innen elindultok és egy nagy forráshoz fogtok jutni, valahogy meg ne háljatok a közelében. A forráson túl egy fogadó, ott se háljatok meg. Azon túl meg egy nagy sikság, ott se legyen pillanatnyi maradásotok. " Megigérik a fiuk, és kicsiny súlyu, nagy értékű holmival lóra ülnek, útra kelnek.
Mennek mennek, csibukoznak, negyven-negyven kávét isznak és a mint rájok esteledik, előttük a nagy forrás. "Mi bizony - kezdik a nagyobbak - nem megyünk innen egy tapodtat sem. Fáradtak vagyunk, az este is a nyakunkon, de meg negyven ember kitől ijedne meg. " Ezzel leszállnak a lovukról, megvacsorálnak és pihenőre dőlnek. Csak a legkisebbik, az a tizennégy esztendős maradt ébren.
Éjfél tájban lehetett, valami zajt vesz észre a fiú. Veszi lassan a fegyverét és a mint indul a zaj irányában, íme egy hétfejü sárkány van előtte. Neki rontanak egymásnak és háromszor támad a sárkány a királyfira, de nem tesz benne semmi kárt. "No most én rajtam a sor," mondja a királyfi, "megtérsz az igaz hitre?" és ezzel olyat vág rajta, hogy hat feje egyszerre repült le.
"Vágj ide még egyszer", nyögi a sárkány.
"Nem én - mondja a fiu - én is csak egyszer jöttem a világra. " Összerogyik erre a sárkány, de íme az egyik feje gurulni kezd, gurul, gurul és megáll egy kut főnél. "A ki a lelket kivette belőlem, vegye ki innen a kincsem is," és e szókkal bele a fő a kútba.
Elővesz a fiu egy kötelet, az egyik végét egy sziklához köti, a másik végét meg megkapja és leereszkedik rajta a kutba. Egy vasajtó van a kút fenekén. Felnyitja, belép rajta, hát olyan egy palota van előtte, hogy az apjáé se külömb. Bemegy a palotába, a palotának negyven szobájába, hát mindegyikben egy-egy lány, hímző asztal előttük, tömérdek kincs megettük. "Ember vagy-é, szellem vagy-é?" kérdik a megijedt lányok.
"Ember fia, ember vagyok - mondja a királyfi - egy hétfejü sárkányt öltem meg, és annak a guruló feje után jöttem ide."
Aj megörűlt a negyven lány erre a beszédre. Ráborulnak s kérve kérik, hogy ne hagyja itt őket, egy apának, egy anyának leánykáit. A sárkány rabolta volt el őket, szüleiket meggyilkolta, senkijök a nagy világon.
"Mi is negyvenen vagyunk - mondja a királyfi - negyven lányt keresni járunk. " Mondja nekik, hogy elébb felmegy a testvéreihez, majd eljön aztán értök. Azzal felszáll a kútból, oda megy a forrás mellé, lefekszik és elalszik.
Reggelre kelve felébred a negyven testvér és nevetgetik apjukat, hogy hogyan akart a forrással rájok ijeszteni. Megint útra kelnek és addig mennek, mendegélnek, míg csak rájok nem esteledik. Ime ott a fogadó előttük. "Innen ugyan egy lépést se tovább", mondják a nagyobbak. Kezdi ugyan a legkisebbik, hogy jó lenne tán apjuk szavát megfogadni, nem hiába lesz a beszédje. Rá se hederítenek a kis fiura, esznek-isznak, imádkoznak, lefeküsznek. Csak a legkisebbik maradt ismét ébren.
Éjfél tájban megint csak az a zaj. Veszi a fiu a fegyverét, hát megint egy hétfejü sárkány, de sokkalta nagyobb mint a minapi. Elébb a sárkány támad rá, nem bir a fiuval; aztán a fiú megy neki és egy csapásra le a sárkány hat fejével. Az is akarna még egy csapást, de nem teszi meg a fiu. Gurul aztán a fej egy kútba, a fiu utána, hát még egy nagyobb palota, még több kincs meg drágaság benne. Megjegyzi magának a kutat, visszamegy a testvéreihez és elfáradva a nagy küzdelemtől úgy elalszik, hogy a testvérei verik fel másnap reggel.
Ismét kelnek, lóra ülnek, fel a hegynek, le a völgynek, a nap éppen leszállóban, hát előttük a nagy síkság. Evéshez látnak, iváshoz fognak, és amint le akarnak feküdni, egyszerre csak olyan üvöltés, olyan dörgés támadt, hogy a hegyek is kikelnek a helyükből. Bezzeg megijedt most a sok királyfi.
Hát még amint meglátják az óriási nagy hétfejü sárkányt. Csak úgy hányja a tüzet veszett haragjában és üvölti nagy dühösen: "Ki ölte meg a két testvéremet? Ide vele, mérkőzzék meg velem is."
Látja a legkisebbik, hogy egész odáig vannak a testvérei a nagy félelemtől. Odaadja nekik a két kút kulcsát, az egyikben tömérdek kincs, a másikban negyven lány, vigyék haza valamennyit, ő csak ezt a sárkányt öli meg, és utánok megy. Lóra pattan nagy hamarosan a harminczkilencz, az egyik kútból a kincset, a másikból a negyven lányt, úgy térnek vissza az apjukhoz. Mi is térjünk a kicsihez.
Viaskodnak a sárkánynyal viaskodnak, de egyik se tud a másikán tul tenni. Látja a sárkány hogy hiába vesződik a fiuval, és így szól hozzá: "Ha elmész Csinimácsin országába, és elhozod onnan a pádisá lányát, nem oltom ki belőled az életed. " Szivesen ráállott a királyfi, mert sokáig úgy se bírta volna ki a küzdelmet.