Most mondok én olyan mesét, akinél csúnyább sincs a világon, de azért mernék fogadni, hogy szebbet se hallottatok még nála. Hát hallgassatok ide! Figyelem, aki rossz lesz, megverem!
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember, annak volt egy fia. Szomszédjában lakott egy gazdag ember, annak meg volt egy lánya.
Ez a gazdag ember egyszer elment a vásárra, ott csíziót húzatott, abban meg az volt, hogy az ő lánya a szegény gyerek felesége lesz. Ezért nagyon megharagudott.
Hazamegy, átlép a szegény emberhez, megkérdezi tőle, hogy eladó-e a fia, mert ő meg akarja venni. A szegény ember azt mondta, hogy ő eladja, úgysem tudja eltartani, hát csak fizesse ki az árát. Megalkudtak, a gazdag kifizette, aztán vitte magával a gyereket.
Otthon azt mondja a kocsisának: „Itt van ez a gyerek, vidd ki az erdőbe, öld meg! De megöld ám, mert akkor jaj az életednek!” A kocsis azt mondta: „Jól van.” Aztán vitte.
De útközben nagyon megszánta. Nem volt szíve megölni, nem bántotta, hanem betette egy faodúba. Azzal ment haza, otthon meg azt mondta: „Jó van minden!”
A gyereket az odúban észrevette egy juhász kutyája, az hordott neki ételt. Csodálkozott a juhász, hogy hova kódorog az ő kutyája mindig. Utána nézett, hát látta, hogy egy gyerek van a faodúban. Kivette onnan, bevitte a faluba a paphoz. A pap felfogta, aztán hogy a gyerek okos is volt, taníttatta.
A gazdag ember nemsokára megint elment a vásárra, meglátta a csízióst, húzatott most is. De a csízió megint csak azt mondta, hogy a lánya a szegény gyerek felesége lesz.
Gond ütötte a fejét. Elindult azzal a szándékkal, hogy akárhol van, de ő felkeresi a gyereket.
Egyszer egy erdőbe ért, ott látott három gyereket együtt játszani. Odament, az egyikben megismerte a szegény ember gyerekét. Kérdezgette aztán: hogy hívják? hogyan maradt életben? hol lakik? mi egymás. A gyerek aztán elmondta az életének a sorát végig.
A gazdag ember akkor írt egy levelet, odaadta a gyereknek, hogy vigye haza, az ő feleségének adja oda. A levélben meg az volt írva: „Se irgalom, se kegyelem, a kölyköt vessétek be a pincébe!” Hogy jobb kedve legyen, még egy forintot is adott neki.
De a gyerek hamarosan elálmosodott, lefeküdt, nem indult el a levéllel. A kalapjához szúrta, aztán ledőlt egy fa tövébe.
Két pajtása odament, felbontották a levelet, hát látták, mi van beleírva! Kitörölték az egészet, aztán azt írták helyébe: „A lányomat add oda neki, de mindjárt!”
Mikor a gyerek felébredt, elvitte a levelet a gazdag ember feleségéhez. Mikor az elolvasta, csak a fejét csóválta meg, de a lányt a gyereknek adta feleségül. Mindjárt össze is házasodtak.
Hazamegy a lány apja, látja, hogy a szegény gyereknek csakugyan felesége lett, majd szétpukkadt, úgy felütött benne a düh.
Hogy járjon már a végére! Hogy ölje már meg? Ezen törte a fejét. „Öhö! Jó van no!” egyszer magához szólítja a vejét: „Ereggy el a tollas ördöghöz, hozzál nekem belőle hat szál tollat, de addig vissza ne gyere, tudod-e!?”
Szegény gyerek – már azaz, hogy legény – elindult nagy búval felkeresni a tollas ördögöt.
Ment, mendegélt, beért egy király udvarába. Ott megkérdezték, hogy hova megyen? Ő azt mondta: „A fekete tengerhez, a tollas ördöghöz!” „Ennye öcsém!” – mondta neki a király – „ha arra jársz, tudd meg, hova lett az a királykisasszony, aki már három esztendeje elveszett?” „Jó van, megkérdezem!” – mondta a legény.
Aztán ment tovább. Beért megint egy király udvarába. „Hova indultál te el, öcsém?” – kérdezte a király. „A fekete tengerhez, a tollas ördöghöz!” – mondta a legény. A király még azt mondja neki: „Tudod-e mit, öcsém? Van az én udvaromban egy almafa. Ezelőtt ha valaki evett belőle, mindjárt jobban lett. Tudd meg, hogy most már miért nem olyan?” „Jó van, megkérdezem!” – mondta a legény.
Nemsokára a harmadik király udvarába ért. Ott megint elkezdték faggatni: „Hova szándékozol, öcsém?” – „A fekete tengerhez, a tollas ördöghöz!” „No, fiam! Ha arra jársz, tudd meg, mert van nekünk egy kutunk, az azelőtt mindenkit megfiatalított, most egy ideje viszont már nem működik. Mi az oka annak?” – „Jó van, azt is megtudom, ha lehet.” – mondta a legény.
Aztán ment, mendegélt, hetedhét országon is túl járt már, mikor elért a fekete tengerhez.
Ott a parton várt rá egy csónakos, az átvitte őt, de mikor a másik parton megálltak, azt mondta a legénynek: „Hallod-e, kedves barátom! Ha a tollas ördöghöz mégy, tudd meg, hogy meddig leszek még én itt csónakos?” A legény megígérte, hogy majd utánajár, aztán tartott egyenest a fekete várnak.
Ahogy oda be akar menni, a küszöbön feküdt előtte egy ember, annak a mellén ült egy rémisztő nagy malomkő. Az ember elkezdett jajgatni: „Jajjajjaj! Istenem! Meddig lesz még rajtam ez a malomkő!?”
A legény eszébe vette ezt is, aztán ment be egyenest a házba.
Ahogy benyit, ott talált egy nagyon szép királykisasszonyt. Annak aztán elmondja: mi járatban van, miket bíztak rá, s mi egymás, elmondott mindent. Akkor azt mondja neki a lány: „Bújj el itt, hé, valahova, mert ha a tollas ördög hazajön, szétszaggat egy szempillantás alatt!”
Estére csakugyan hazajött a tollas ördög.
Szaglászott kegyetlenül, erre is, arra is, azt mondja: „Mi van itt, vagy ki van itt? Mert én idegen szagot érzek!” Azt mondta a lány: „Kiteregettem a ruháimat száradni, aztán a naptól szagot kapott, azt érezheted!” A tollas ördög belenyugodott.
Nemsokára lefekszenek egymás mellé.
Ahogy fekszenek, a lány egyszer csak nagyot rúg az ördögön, aztán kitép belőle egy szál tollat. Az ördög is felriad, azt mondja neki: „Mi lelt téged? De miért rúgtál?” „Ennye, azt álmodtam: egy király kérdezte, hova lett az a királykisasszony, aki már harmadik éve elveszett.” „Miért nem mondtad neki, hogy a tollas ördögnél van?” Ezt a legény mind az ágy alatt hallgatta, mert odabújtatta el a királykisasszony.
Fekszenek, szuszognak, egyszer a lány megint nagyot rúg az ördögön, egy szál tollat meg kiszakít. Felugrik az ördög: „Ennye no! Hát mi lelt téged! Miért nem hagysz aludni, hé?” „Azt álmodtam: egy király kérdezte, hogy van egy almafája, aki abból evett, jobban lett, most meg semmi ereje sincs, mi az oka annak?” „Miért nem mondtad, hogy a napkeleti oldalába van egy üstpénz; vegyék fel onnan, aztán az alma megint jó lesz!”
Alig szundított el a tollas ördög, a lány megint úgy oldalba rúgta, hogy majd kirepült az ágyból. Felugrik mérgesen, még a szeme is szikrázott. „Hát mikor hagysz már engem békén aludni, te? Ne bolondozz, mert majd megjárod!” „Azt álmodtam – mondta a lány –, egy király kérdezte, mit csináljanak azzal a kúttal, amelyik azelőtt mindenkit megfiatalított, de most egy ideje már nem működik.” „Hát miért nem mondtad neki, te szamár, hogy egy halott gyerek van benne, ha azt kiveszik, a kút megint jó lesz!” De már a harmadik toll is a lány kezében volt!
Lehunyt a szemét az ördög, nagyon álmos volt, mindjárt elaludt. De a lány nem hagyott neki békét. Úgy seggbe kottyantotta, hogy majd elharapta a nyelvét az ördög, aztán még hozzá két tollat szakított. Iszonyatos méreggel kelt fel az ördög, mérgében alig bírt megszólalni. „Hát mondd meg csak, mit akarsz te velem? Ne hozd ki a békés türelmemből, mert úgy váglak pofon, hogy megemlegeted! Nézd csak, te!” „Azt álmodtam: egy csónakos azt kérdezte, meddig lesz még ő csónakos?” „Miért nem mondtad neki, te ebatta, hogy ha valaki beül a csónakjába, aztán a parton ő előbb kiugrik, akkor amaz lesz a csónakos! De nyugodj már meg, mert Isten bizony elverlek nagyon, ha még egyszer felkötsz!”
Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember, annak volt egy fia. Szomszédjában lakott egy gazdag ember, annak meg volt egy lánya.
Ez a gazdag ember egyszer elment a vásárra, ott csíziót húzatott, abban meg az volt, hogy az ő lánya a szegény gyerek felesége lesz. Ezért nagyon megharagudott.
Hazamegy, átlép a szegény emberhez, megkérdezi tőle, hogy eladó-e a fia, mert ő meg akarja venni. A szegény ember azt mondta, hogy ő eladja, úgysem tudja eltartani, hát csak fizesse ki az árát. Megalkudtak, a gazdag kifizette, aztán vitte magával a gyereket.
Otthon azt mondja a kocsisának: „Itt van ez a gyerek, vidd ki az erdőbe, öld meg! De megöld ám, mert akkor jaj az életednek!” A kocsis azt mondta: „Jól van.” Aztán vitte.
De útközben nagyon megszánta. Nem volt szíve megölni, nem bántotta, hanem betette egy faodúba. Azzal ment haza, otthon meg azt mondta: „Jó van minden!”
A gyereket az odúban észrevette egy juhász kutyája, az hordott neki ételt. Csodálkozott a juhász, hogy hova kódorog az ő kutyája mindig. Utána nézett, hát látta, hogy egy gyerek van a faodúban. Kivette onnan, bevitte a faluba a paphoz. A pap felfogta, aztán hogy a gyerek okos is volt, taníttatta.
A gazdag ember nemsokára megint elment a vásárra, meglátta a csízióst, húzatott most is. De a csízió megint csak azt mondta, hogy a lánya a szegény gyerek felesége lesz.
Gond ütötte a fejét. Elindult azzal a szándékkal, hogy akárhol van, de ő felkeresi a gyereket.
Egyszer egy erdőbe ért, ott látott három gyereket együtt játszani. Odament, az egyikben megismerte a szegény ember gyerekét. Kérdezgette aztán: hogy hívják? hogyan maradt életben? hol lakik? mi egymás. A gyerek aztán elmondta az életének a sorát végig.
A gazdag ember akkor írt egy levelet, odaadta a gyereknek, hogy vigye haza, az ő feleségének adja oda. A levélben meg az volt írva: „Se irgalom, se kegyelem, a kölyköt vessétek be a pincébe!” Hogy jobb kedve legyen, még egy forintot is adott neki.
De a gyerek hamarosan elálmosodott, lefeküdt, nem indult el a levéllel. A kalapjához szúrta, aztán ledőlt egy fa tövébe.
Két pajtása odament, felbontották a levelet, hát látták, mi van beleírva! Kitörölték az egészet, aztán azt írták helyébe: „A lányomat add oda neki, de mindjárt!”
Mikor a gyerek felébredt, elvitte a levelet a gazdag ember feleségéhez. Mikor az elolvasta, csak a fejét csóválta meg, de a lányt a gyereknek adta feleségül. Mindjárt össze is házasodtak.
Hazamegy a lány apja, látja, hogy a szegény gyereknek csakugyan felesége lett, majd szétpukkadt, úgy felütött benne a düh.
Hogy járjon már a végére! Hogy ölje már meg? Ezen törte a fejét. „Öhö! Jó van no!” egyszer magához szólítja a vejét: „Ereggy el a tollas ördöghöz, hozzál nekem belőle hat szál tollat, de addig vissza ne gyere, tudod-e!?”
Szegény gyerek – már azaz, hogy legény – elindult nagy búval felkeresni a tollas ördögöt.
Ment, mendegélt, beért egy király udvarába. Ott megkérdezték, hogy hova megyen? Ő azt mondta: „A fekete tengerhez, a tollas ördöghöz!” „Ennye öcsém!” – mondta neki a király – „ha arra jársz, tudd meg, hova lett az a királykisasszony, aki már három esztendeje elveszett?” „Jó van, megkérdezem!” – mondta a legény.
Aztán ment tovább. Beért megint egy király udvarába. „Hova indultál te el, öcsém?” – kérdezte a király. „A fekete tengerhez, a tollas ördöghöz!” – mondta a legény. A király még azt mondja neki: „Tudod-e mit, öcsém? Van az én udvaromban egy almafa. Ezelőtt ha valaki evett belőle, mindjárt jobban lett. Tudd meg, hogy most már miért nem olyan?” „Jó van, megkérdezem!” – mondta a legény.
Nemsokára a harmadik király udvarába ért. Ott megint elkezdték faggatni: „Hova szándékozol, öcsém?” – „A fekete tengerhez, a tollas ördöghöz!” „No, fiam! Ha arra jársz, tudd meg, mert van nekünk egy kutunk, az azelőtt mindenkit megfiatalított, most egy ideje viszont már nem működik. Mi az oka annak?” – „Jó van, azt is megtudom, ha lehet.” – mondta a legény.
Aztán ment, mendegélt, hetedhét országon is túl járt már, mikor elért a fekete tengerhez.
Ott a parton várt rá egy csónakos, az átvitte őt, de mikor a másik parton megálltak, azt mondta a legénynek: „Hallod-e, kedves barátom! Ha a tollas ördöghöz mégy, tudd meg, hogy meddig leszek még én itt csónakos?” A legény megígérte, hogy majd utánajár, aztán tartott egyenest a fekete várnak.
Ahogy oda be akar menni, a küszöbön feküdt előtte egy ember, annak a mellén ült egy rémisztő nagy malomkő. Az ember elkezdett jajgatni: „Jajjajjaj! Istenem! Meddig lesz még rajtam ez a malomkő!?”
A legény eszébe vette ezt is, aztán ment be egyenest a házba.
Ahogy benyit, ott talált egy nagyon szép királykisasszonyt. Annak aztán elmondja: mi járatban van, miket bíztak rá, s mi egymás, elmondott mindent. Akkor azt mondja neki a lány: „Bújj el itt, hé, valahova, mert ha a tollas ördög hazajön, szétszaggat egy szempillantás alatt!”
Estére csakugyan hazajött a tollas ördög.
Szaglászott kegyetlenül, erre is, arra is, azt mondja: „Mi van itt, vagy ki van itt? Mert én idegen szagot érzek!” Azt mondta a lány: „Kiteregettem a ruháimat száradni, aztán a naptól szagot kapott, azt érezheted!” A tollas ördög belenyugodott.
Nemsokára lefekszenek egymás mellé.
Ahogy fekszenek, a lány egyszer csak nagyot rúg az ördögön, aztán kitép belőle egy szál tollat. Az ördög is felriad, azt mondja neki: „Mi lelt téged? De miért rúgtál?” „Ennye, azt álmodtam: egy király kérdezte, hova lett az a királykisasszony, aki már harmadik éve elveszett.” „Miért nem mondtad neki, hogy a tollas ördögnél van?” Ezt a legény mind az ágy alatt hallgatta, mert odabújtatta el a királykisasszony.
Fekszenek, szuszognak, egyszer a lány megint nagyot rúg az ördögön, egy szál tollat meg kiszakít. Felugrik az ördög: „Ennye no! Hát mi lelt téged! Miért nem hagysz aludni, hé?” „Azt álmodtam: egy király kérdezte, hogy van egy almafája, aki abból evett, jobban lett, most meg semmi ereje sincs, mi az oka annak?” „Miért nem mondtad, hogy a napkeleti oldalába van egy üstpénz; vegyék fel onnan, aztán az alma megint jó lesz!”
Alig szundított el a tollas ördög, a lány megint úgy oldalba rúgta, hogy majd kirepült az ágyból. Felugrik mérgesen, még a szeme is szikrázott. „Hát mikor hagysz már engem békén aludni, te? Ne bolondozz, mert majd megjárod!” „Azt álmodtam – mondta a lány –, egy király kérdezte, mit csináljanak azzal a kúttal, amelyik azelőtt mindenkit megfiatalított, de most egy ideje már nem működik.” „Hát miért nem mondtad neki, te szamár, hogy egy halott gyerek van benne, ha azt kiveszik, a kút megint jó lesz!” De már a harmadik toll is a lány kezében volt!
Lehunyt a szemét az ördög, nagyon álmos volt, mindjárt elaludt. De a lány nem hagyott neki békét. Úgy seggbe kottyantotta, hogy majd elharapta a nyelvét az ördög, aztán még hozzá két tollat szakított. Iszonyatos méreggel kelt fel az ördög, mérgében alig bírt megszólalni. „Hát mondd meg csak, mit akarsz te velem? Ne hozd ki a békés türelmemből, mert úgy váglak pofon, hogy megemlegeted! Nézd csak, te!” „Azt álmodtam: egy csónakos azt kérdezte, meddig lesz még ő csónakos?” „Miért nem mondtad neki, te ebatta, hogy ha valaki beül a csónakjába, aztán a parton ő előbb kiugrik, akkor amaz lesz a csónakos! De nyugodj már meg, mert Isten bizony elverlek nagyon, ha még egyszer felkötsz!”