Most mondok én olyan mesét, a kiné csúnyább sincs a világonn, de azé mernék fogannyi, hogy szëbbet së hallottatok még nálla. Hát hallgassatok ide! Figyelëm, a ki rossz lëssz, mëvverëm!
Hun vót, hun nem vót, vót a világonn ëgy szëgény ëmber, annak vót ëgy fia. Szomszéggyába lakott ëgy gazdag embër, annak mëg vót ëgy lyánya.
Ez a gazdag embër ëcczër elmënt a vásárra, ott csíziót húzatott, abba mëg avvót, hogy az ő lyánya a szëgény gyerëk feleségi lëssz. Ezé nagyon mëgharagudott.
Hazamëgy, átlép a szëgény embërhë, mëgkérdezi tűlle, hogy eladó-ë a fia vas së? mer ő mëg akarja vënnyi! A szëgény embër aszonta, hogy ő elaggya, ússë tuggya eltartanyi, hát csak fizesse ki az árát. Megalkuttak, a gazdag kifizette, oszt vitte magával a gyerëkët.
Otthon aszongya a kocsissának: "itt van ez a gyerëk, vidd ki az erdőbe, öld mëg! de mëgöld ám, mer akkor jaj az életëdnek!" A kocsis aszonta: "jó van!" oszt vitte.
De útközbe nagyonn mëszszánta. Nem vót szívi mëgölnyi, nem bántotta, ha betëtte ëgy faudúba. Avval mënt haza, otthon mëg aszonta, hogy "jó van mindën!"
A gyerëkët az udúba eszrevëtte ëgy juhász kutyája, az hordott neki ételt. Csudákozott a juhász, hogy hova kúdorog az ő kutyája mindég? utánna nézëtt, hát látta, hogy ëgy gyerëk van a faudúba. Kivëtte onnat, bevitte a faluba a papho. A pap fëlfogta, oszt hogy a gyerëk okos is vót, tanítatta.
A gazdag embër nemsokára mëgint elmënt a vásárra, mëllátta a csízióst, húzatott most is. De a csízió mëgint csak aszonta, hogy a lyánya a szegény gyerëk feleségi lëssz.
Gond ütte a fejit. Elindút avval a szándékkal, hogy akarhun van, de ő fëlkeresi a gyerëkët.
Ëcczër ëgy erdőbe ért, ott látott három gyerëkët ëgyütt jádzanyi. Odamënt, az ëgyikbe mëgösmerte a szëgény embër gyerëkit. Kérdëzgette oszt: hogy hijják? hogy maratt életbe? hun lakik? mi egymás. A gyerëk oszt elmonta az életyi sorát végig.
A gazdag embër akkor írt ëgy levelet, odatta a gyerëknek, hogy vigye haza, az ő feleséginek aggya oda. A levelbe mëg az vót írva: "së irgalom, së këgyelëm, a külyköt vessétëk be a pinczébe!" Hogy jobb kedvi lëgyék, még ëgy forintot is adott neki.
De a gyerëk hamarosann elámosodott, lëfekütt, nem indút el a levellel. A kalapjáho szúrta, oszt ledőt ëgy fa tövibe.
Két pajtása odamënt, fëlbontották a levelet, hát látták, mi van bele írva! Kitürűték az egészet, oszt azt írták helyibe: "a lyányom add oda neki! de mingyá!"
Mikor a gyerëk fëlérzëtt, elvitte a levelet a gazdag embër feleségihë. Mikor az elolvasta, csak a fejit csóváta mëg, de a lyánt a gyerëknek odatta feleségű. Mingyá ëgybe is keltek.
Hazamëgy az apja a lyánnak, láttya, hogy a szegény gyerëknek csakugyan feleségi lëtt, maj szétpukkadt, úgy fëlütött benne a dü.
Hogy járjék má végire! hogy öllye má mëg? ezënn törte a fejit. "Öhö! jó van no!" ëcczër magáho szólíttya a vejit. "Ereggy el a tollyas ördöghö, hozzá nekëm belülle hat szá tollyút, de aggyig vissza në gyere, tudod-ë!?"
Szëgény gyerek - má azaz hogy: legén - elindút nagy búvába fëlkeresnyi a tollyas ördögöt.
Mëgy, mëndëgé, beér ëgy kirá udvarába. Ott mëgkérdëzték, hogy hova mëgyën? Ő aszonta: "a fekete tengërhe, a tollyas ördöghö!" "Ennye öcsém!" - monta neki a kirá - "ha ára jársz, tudd mëg, hova lëtt az a királyány, a ki má három esztendeji elveszëtt?" "Jó van, mëgkérdëzëm!" - monta a legény.
Avval mënt tovább. Beér mëgint ëgy kirá udvarába. "Hova indútá të el, öcsém?" - kérdezte a kirá. "A fekete tengërhë, a tollyas ördöghö!" - monta a legény. A kirá még aszongya neki: "tudod-ë, mit, öcsém!? Van az én udvaromba ëgy almafa. Ezelőtt hogyha beteg ëtt belűlle, mingyá jobban lëtt. Tudd mëg, hogy most má mé nem olyan?" "Jó van, mëgkérdëzëm!" - monta a legény.
Nemsoká a harmagyik kirá udvarába ért. Ott mëgint elkezgyik faggatynyi. "Hova szándékozol, öcsém?" - "A fekete tengërhë, a tollyas ördöghö!" "No, fiam! ha ára jársz, tudd mëg, mer van nekünk ëgy kutunk, az azelőtt mindém mëffiatalította az embërt, mé nincs má annak ereji ëd darab időtű óta!?" - "Jó van, azt is mëttudom, ha lehet" - monta a legény.
Avval mënt, mëndëgét, hetedhét országon is túnat járt má, mikor elért a fekete tengërhë.
Ott a partonn várt rá ëgy csónakos, az átvitte őt, de mikor a másik parton mëgátak, aszonta a legénnek: "hallod-e, kedves barátom! ha a tollyas ördöghö mégy, tudd mëg, hogy mëggyig lëszëk még én itt csónakos!?" A legény mëgigérte, hogy majd utánna jár, avval tartott ëgënyest a fekete várnak.
A hogy oda be akar mennyi, a küszögönn feküdt előtte ëgy embër, annak a mellyin ült ëgy rémísztő nagy malomkő. Az embër elkezdëtt jajgatynyi. "Jajjajjaj! Istenëm! mëggyig lëssz még rajtam ez a malomkő!?"
A legény eszibe vëtte ezt is, oszt mënt be ëgënyest a házba.
A hogy benyit, ott taná ëgy nagyonn szép királyánt. Annak oszt elmondja: mi járatba van? mikët bíztak rá? s mi ëgymás, elmondott mindënt. Akkor aszongya neki a lyány: "bújj el itt, hé! valahova, mer ha a tollyas ördög hazagyön, szétszaggat ézibe!"
Estére csakugyan is hazagyött a tollyas ördög.
Szaglász këgyetlenű, êre is, ára is, aszongya: "mi van itt vagy ki van itt? mer én idegenyszagot érzëk!?" Aszonta a lyány: "kitëttem a ruhámot szárannyi, oszt a naptú szagot kapott, azt érezhetëd!" A tollyas ördög belenyugodott.
Nemsoká lëfekszënek egymás mellé.
A hogy fekszenek, a lyány ëcczër csak nagyot rúg az ördögönn, oszt kitép belülle ëgy szál tollyút. Az ördög is fëlihed, aszongya neki: "mi lelt tégëd? de mërrugtá!?" "Ennye, azt ámottam: ëgy kirá kérdëzte, hun van az a királyány, a ki má harmadívi elveszëtt?" "Mé nem montad neki, hogy a tollyas ördögné!" Ezt a legény mind az ágy alatt hallgatta, mer odabujtatta el a királyány.
Fekszënek, szuszognak, ëcczër a lyány mëgint nagyot rúg az ördögön, ëgy szál tollyút mëg kiszakajt. Fëlugrik az ördög. "Ennye no! hát mi lelt téged! mé nem haccz alunnyi, hê?" "Aszt ámottam: ëgy kirá kérdëzte, hogy van ëgy almafája, a ki abbú ëtt, jobban lëtt, oszt mos má sëmmi ereji sincs, mi az oka annak?" "Mé nem montad, hogy a napkeletyi ódalába van ëgy üstpéz; vegyék fël onnat, oszt az alma mëmmëg jó lëssz!"
Allyig szunnyatt el a tollyas ördög, a lyány mëgint úgy inon rúgta, hogy a rossz is maj kitörte az ördögöt. Fëlugrik mérgesenn, még a szëmi is cikrádzott. "Hát mikor haccz má të engëm békébe alunnyi? tê? në bolondozz, mer maj mëjjárod!" "Azt ámottam: - monta a lyány - ëgy kirá kérdezte, micsinállyék ő avval a kúttal, a mëlyik azelőtt mindënkit mëffiatalított, most ëgy időtű fogva elvátozott, mi az oka annak?" "Hát mé nem montad neki, te szamár! hogy ëgy hótt gyerëk van benne, ha azt kivëszik, a kút mëgint jó lëssz!" De má a harmagyik tollyú a lyány kezibe vót!
Lëhunnya a szëmit az ördög, nagyon ámos vót, mingyá elalutt. De a lyány nem hagyott neki békét. Úgy seggbe kottyantotta, hogy majd elharapta a nyelvit az ördög, oszt még hozzá két tollyút szakajtott. Iszontató méreggel kelt fël az ördög, mérgibe allyig birt szónyi. "Hát mondd mëcs csak, mit akarsz të velem? në hozzá ki a békességës tűrésbű, mer váglak úgy pofonn, hogy mëgemlegeted! nécs csak ë!" "Azt ámottam: ëgy csónakos azt kérdezte, mëggyig lëssz még ő csónakos?" "Mé nem montad neki, ebatta, hogy ha valaki beül a csónakjába, oszt a partonn ő előbb kiugrik, akkor amaz lëssz a csónakos! De nyugoggy má, mer istókbáró elvellek nagyon, ha még ëcczër fëlkőtesz!"
Hun vót, hun nem vót, vót a világonn ëgy szëgény ëmber, annak vót ëgy fia. Szomszéggyába lakott ëgy gazdag embër, annak mëg vót ëgy lyánya.
Ez a gazdag embër ëcczër elmënt a vásárra, ott csíziót húzatott, abba mëg avvót, hogy az ő lyánya a szëgény gyerëk feleségi lëssz. Ezé nagyon mëgharagudott.
Hazamëgy, átlép a szëgény embërhë, mëgkérdezi tűlle, hogy eladó-ë a fia vas së? mer ő mëg akarja vënnyi! A szëgény embër aszonta, hogy ő elaggya, ússë tuggya eltartanyi, hát csak fizesse ki az árát. Megalkuttak, a gazdag kifizette, oszt vitte magával a gyerëkët.
Otthon aszongya a kocsissának: "itt van ez a gyerëk, vidd ki az erdőbe, öld mëg! de mëgöld ám, mer akkor jaj az életëdnek!" A kocsis aszonta: "jó van!" oszt vitte.
De útközbe nagyonn mëszszánta. Nem vót szívi mëgölnyi, nem bántotta, ha betëtte ëgy faudúba. Avval mënt haza, otthon mëg aszonta, hogy "jó van mindën!"
A gyerëkët az udúba eszrevëtte ëgy juhász kutyája, az hordott neki ételt. Csudákozott a juhász, hogy hova kúdorog az ő kutyája mindég? utánna nézëtt, hát látta, hogy ëgy gyerëk van a faudúba. Kivëtte onnat, bevitte a faluba a papho. A pap fëlfogta, oszt hogy a gyerëk okos is vót, tanítatta.
A gazdag embër nemsokára mëgint elmënt a vásárra, mëllátta a csízióst, húzatott most is. De a csízió mëgint csak aszonta, hogy a lyánya a szegény gyerëk feleségi lëssz.
Gond ütte a fejit. Elindút avval a szándékkal, hogy akarhun van, de ő fëlkeresi a gyerëkët.
Ëcczër ëgy erdőbe ért, ott látott három gyerëkët ëgyütt jádzanyi. Odamënt, az ëgyikbe mëgösmerte a szëgény embër gyerëkit. Kérdëzgette oszt: hogy hijják? hogy maratt életbe? hun lakik? mi egymás. A gyerëk oszt elmonta az életyi sorát végig.
A gazdag embër akkor írt ëgy levelet, odatta a gyerëknek, hogy vigye haza, az ő feleséginek aggya oda. A levelbe mëg az vót írva: "së irgalom, së këgyelëm, a külyköt vessétëk be a pinczébe!" Hogy jobb kedvi lëgyék, még ëgy forintot is adott neki.
De a gyerëk hamarosann elámosodott, lëfekütt, nem indút el a levellel. A kalapjáho szúrta, oszt ledőt ëgy fa tövibe.
Két pajtása odamënt, fëlbontották a levelet, hát látták, mi van bele írva! Kitürűték az egészet, oszt azt írták helyibe: "a lyányom add oda neki! de mingyá!"
Mikor a gyerëk fëlérzëtt, elvitte a levelet a gazdag embër feleségihë. Mikor az elolvasta, csak a fejit csóváta mëg, de a lyánt a gyerëknek odatta feleségű. Mingyá ëgybe is keltek.
Hazamëgy az apja a lyánnak, láttya, hogy a szegény gyerëknek csakugyan feleségi lëtt, maj szétpukkadt, úgy fëlütött benne a dü.
Hogy járjék má végire! hogy öllye má mëg? ezënn törte a fejit. "Öhö! jó van no!" ëcczër magáho szólíttya a vejit. "Ereggy el a tollyas ördöghö, hozzá nekëm belülle hat szá tollyút, de aggyig vissza në gyere, tudod-ë!?"
Szëgény gyerek - má azaz hogy: legén - elindút nagy búvába fëlkeresnyi a tollyas ördögöt.
Mëgy, mëndëgé, beér ëgy kirá udvarába. Ott mëgkérdëzték, hogy hova mëgyën? Ő aszonta: "a fekete tengërhe, a tollyas ördöghö!" "Ennye öcsém!" - monta neki a kirá - "ha ára jársz, tudd mëg, hova lëtt az a királyány, a ki má három esztendeji elveszëtt?" "Jó van, mëgkérdëzëm!" - monta a legény.
Avval mënt tovább. Beér mëgint ëgy kirá udvarába. "Hova indútá të el, öcsém?" - kérdezte a kirá. "A fekete tengërhë, a tollyas ördöghö!" - monta a legény. A kirá még aszongya neki: "tudod-ë, mit, öcsém!? Van az én udvaromba ëgy almafa. Ezelőtt hogyha beteg ëtt belűlle, mingyá jobban lëtt. Tudd mëg, hogy most má mé nem olyan?" "Jó van, mëgkérdëzëm!" - monta a legény.
Nemsoká a harmagyik kirá udvarába ért. Ott mëgint elkezgyik faggatynyi. "Hova szándékozol, öcsém?" - "A fekete tengërhë, a tollyas ördöghö!" "No, fiam! ha ára jársz, tudd mëg, mer van nekünk ëgy kutunk, az azelőtt mindém mëffiatalította az embërt, mé nincs má annak ereji ëd darab időtű óta!?" - "Jó van, azt is mëttudom, ha lehet" - monta a legény.
Avval mënt, mëndëgét, hetedhét országon is túnat járt má, mikor elért a fekete tengërhë.
Ott a partonn várt rá ëgy csónakos, az átvitte őt, de mikor a másik parton mëgátak, aszonta a legénnek: "hallod-e, kedves barátom! ha a tollyas ördöghö mégy, tudd mëg, hogy mëggyig lëszëk még én itt csónakos!?" A legény mëgigérte, hogy majd utánna jár, avval tartott ëgënyest a fekete várnak.
A hogy oda be akar mennyi, a küszögönn feküdt előtte ëgy embër, annak a mellyin ült ëgy rémísztő nagy malomkő. Az embër elkezdëtt jajgatynyi. "Jajjajjaj! Istenëm! mëggyig lëssz még rajtam ez a malomkő!?"
A legény eszibe vëtte ezt is, oszt mënt be ëgënyest a házba.
A hogy benyit, ott taná ëgy nagyonn szép királyánt. Annak oszt elmondja: mi járatba van? mikët bíztak rá? s mi ëgymás, elmondott mindënt. Akkor aszongya neki a lyány: "bújj el itt, hé! valahova, mer ha a tollyas ördög hazagyön, szétszaggat ézibe!"
Estére csakugyan is hazagyött a tollyas ördög.
Szaglász këgyetlenű, êre is, ára is, aszongya: "mi van itt vagy ki van itt? mer én idegenyszagot érzëk!?" Aszonta a lyány: "kitëttem a ruhámot szárannyi, oszt a naptú szagot kapott, azt érezhetëd!" A tollyas ördög belenyugodott.
Nemsoká lëfekszënek egymás mellé.
A hogy fekszenek, a lyány ëcczër csak nagyot rúg az ördögönn, oszt kitép belülle ëgy szál tollyút. Az ördög is fëlihed, aszongya neki: "mi lelt tégëd? de mërrugtá!?" "Ennye, azt ámottam: ëgy kirá kérdëzte, hun van az a királyány, a ki má harmadívi elveszëtt?" "Mé nem montad neki, hogy a tollyas ördögné!" Ezt a legény mind az ágy alatt hallgatta, mer odabujtatta el a királyány.
Fekszënek, szuszognak, ëcczër a lyány mëgint nagyot rúg az ördögön, ëgy szál tollyút mëg kiszakajt. Fëlugrik az ördög. "Ennye no! hát mi lelt téged! mé nem haccz alunnyi, hê?" "Aszt ámottam: ëgy kirá kérdëzte, hogy van ëgy almafája, a ki abbú ëtt, jobban lëtt, oszt mos má sëmmi ereji sincs, mi az oka annak?" "Mé nem montad, hogy a napkeletyi ódalába van ëgy üstpéz; vegyék fël onnat, oszt az alma mëmmëg jó lëssz!"
Allyig szunnyatt el a tollyas ördög, a lyány mëgint úgy inon rúgta, hogy a rossz is maj kitörte az ördögöt. Fëlugrik mérgesenn, még a szëmi is cikrádzott. "Hát mikor haccz má të engëm békébe alunnyi? tê? në bolondozz, mer maj mëjjárod!" "Azt ámottam: - monta a lyány - ëgy kirá kérdezte, micsinállyék ő avval a kúttal, a mëlyik azelőtt mindënkit mëffiatalított, most ëgy időtű fogva elvátozott, mi az oka annak?" "Hát mé nem montad neki, te szamár! hogy ëgy hótt gyerëk van benne, ha azt kivëszik, a kút mëgint jó lëssz!" De má a harmagyik tollyú a lyány kezibe vót!
Lëhunnya a szëmit az ördög, nagyon ámos vót, mingyá elalutt. De a lyány nem hagyott neki békét. Úgy seggbe kottyantotta, hogy majd elharapta a nyelvit az ördög, oszt még hozzá két tollyút szakajtott. Iszontató méreggel kelt fël az ördög, mérgibe allyig birt szónyi. "Hát mondd mëcs csak, mit akarsz të velem? në hozzá ki a békességës tűrésbű, mer váglak úgy pofonn, hogy mëgemlegeted! nécs csak ë!" "Azt ámottam: ëgy csónakos azt kérdezte, mëggyig lëssz még ő csónakos?" "Mé nem montad neki, ebatta, hogy ha valaki beül a csónakjába, oszt a partonn ő előbb kiugrik, akkor amaz lëssz a csónakos! De nyugoggy má, mer istókbáró elvellek nagyon, ha még ëcczër fëlkőtesz!"