Most mondok én olyan mesét, akinél csúnyább sincs a világon, de azért mernék fogadni, hogy szebbet se hallottatok még nála. Hát hallgassatok ide! Figyelem, aki rossz lesz, megverem!

Hol volt, hol nem volt, volt a világon egy szegény ember, annak volt egy fia. Szomszédjában lakott egy gazdag ember, annak meg volt egy lánya.

Ez a gazdag ember egyszer elment a vásárra, ott csíziót húzatott, abban meg az volt, hogy az ő lánya a szegény gyerek felesége lesz. Ezért nagyon megharagudott.

Hazamegy, átlép a szegény emberhez, megkérdezi tőle, hogy eladó-e a fia, mert ő meg akarja venni. A szegény ember azt mondta, hogy ő eladja, úgysem tudja eltartani, hát csak fizesse ki az árát. Megalkudtak, a gazdag kifizette, aztán vitte magával a gyereket.

Otthon azt mondja a kocsisának: "Itt van ez a gyerek, vidd ki az erdőbe, öld meg! De megöld ám, mert akkor jaj az életednek!" A kocsis azt mondta: "Jól van." Aztán vitte.

De útközben nagyon megszánta. Nem volt szíve megölni, nem bántotta, hanem betette egy faodúba. Azzal ment haza, otthon meg azt mondta: "Jól van minden!"

A gyereket az odúban észrevette egy juhász kutyája, az hordott neki ételt. Csodálkozott a juhász, hogy hova kódorog az ő kutyája mindig. Utánanézett, hát látta, hogy egy gyerek van a faodúban. Kivette onnan, bevitte a faluba a paphoz. A pap felfogadta, aztán, mivel a gyerek okos is volt, taníttatta.

A gazdag ember nemsokára megint elment a vásárra, meglátta a csízióst, húzatott most is. De a csízió megint csak azt mondta, hogy a lánya a szegény gyerek felesége lesz.

Gond ütötte a fejét. Elindult azzal a szándékkal, hogy akárhol van, de ő felkeresi a gyereket.

Egyszer egy erdőbe ért, ott látott három gyereket együtt játszani. Odament, az egyikben megismerte a szegény ember gyerekét. Kérdezgette aztán: hogy hívják? hogyan maradt életben? hol lakik? s mi egymás. A gyerek aztán elmondta az életének a sorát végig.

A gazdag ember akkor írt egy levelet, odaadta a gyereknek, hogy vigye haza, az ő feleségének adja oda. A levélben meg az volt írva: "Se irgalom, se kegyelem, a kölyköt vessétek be a pincébe!" Hogy jobb kedve legyen, még egy forintot is adott neki.

De a gyerek hamarosan elálmosodott, lefeküdt, nem indult el a levéllel. A kalapjához szúrta, aztán ledőlt egy fa tövébe.

Két pajtása odament, felbontották a levelet, hát látták, mi van beleírva! Kitörölték az egészet, aztán azt írták helyébe: "A lányomat add oda neki, de mindjárt!"

Mikor a gyerek felébredt, elvitte a levelet a gazdag ember feleségéhez. Mikor az elolvasta, csak a fejét csóválta meg, de a lányt a gyereknek adta feleségül. Mindjárt össze is házasodtak.

Hazamegy a lány apja, látja, hogy a szegény gyereknek csakugyan felesége lett; majd szétpukkadt, úgy felütött benne a düh.

Hogy járjon már a végére! Hogy ölje már meg? Ezen törte a fejét. "Öhö! Jól van, no!" Egyszer magához szólítja a vejét: "Eredj el a tollas ördöghöz, hozzál nekem belőle hat szál tollat, de addig vissza ne gyere, tudod-e!?"

Szegény gyerek - már azaz, hogy legény - elindult nagy búval felkeresni a tollas ördögöt.

Ment, mendegélt, beért egy király udvarába. Ott megkérdezték, hogy hova megyen? Ő azt mondta: "A fekete tengerhez, a tollas ördöghöz!" "Ejnye, öcsém!" - mondta neki a király - "ha arra jársz, tudd meg, hova lett az a királykisasszony, aki már három esztendeje elveszett?" "Jól van, megkérdezem!" - mondta a legény.

Aztán ment tovább. Beért megint egy király udvarába. "Hova indultál te el, öcsém?" - kérdezte a király. "A fekete tengerhez, a tollas ördöghöz!" - mondta a legény. A király még azt mondja neki: "Tudod-e mit, öcsém? Van az én udvaromban egy almafa. Ezelőtt ha valaki evett belőle, mindjárt jobban lett. Tudd meg, hogy most már miért nem olyan?" "Jól van, megkérdezem!" - mondta a legény.

Nemsokára a harmadik király udvarába ért. Ott megint elkezdték faggatni: "Hova szándékozol, öcsém?" - "A fekete tengerhez, a tollas ördöghöz!" "No, fiam! Ha arra jársz, tudd meg, mert van nekünk egy kutunk, az azelőtt mindenkit megfiatalított, most egy ideje viszont már nem működik. Mi az oka annak?" - "Jól van, azt is megtudom, ha lehet" - mondta a legény.

Aztán ment, mendegélt, hetedhét országon is túl járt már, mikor elért a Fekete-tengerhez.

Ott a parton várt rá egy csónakos, az átvitte őt, de mikor a másik parton megálltak, azt mondta a legénynek: "Hallod-e, kedves barátom! Ha a tollas ördöghöz mégy, tudd meg, hogy meddig leszek még én itt csónakos?" A legény megígérte, hogy majd utánajár, aztán tartott egyenest a fekete várnak.

Ahogy oda be akar menni, a küszöbön feküdt előtte egy ember, annak a mellén ült egy rémisztő nagy malomkő. Az ember elkezdett jajgatni: "Jaj, jaj, jaj! Istenem! Meddig lesz még rajtam ez a malomkő!?"

A legény eszébe vette ezt is, aztán ment be egyenest a házba.

Ahogy benyit, ott talált egy nagyon szép királykisasszonyt. Annak aztán elmondja: mi járatban van, miket bíztak rá, s mi egymás, elmondott mindent. Akkor azt mondja neki a lány: "Bújj el itt, hé, valahova, mert ha a tollas ördög hazajön, szétszaggat egy szempillantás alatt!"

Estére csakugyan hazajött a tollas ördög.

Szaglászott kegyetlenül, erre is, arra is, azt mondja: "Mi van itt, vagy ki van itt? Mert én idegen szagot érzek!" Azt mondta a lány: "Kiteregettem a ruháimat száradni, aztán a naptól szagot kapott, azt érezheted!" A tollas ördög belenyugodott.

Nemsokára lefekszenek egymás mellé.

Ahogy fekszenek, a lány egyszer csak nagyot rúg az ördögön, aztán kitép belőle egy szál tollat. Az ördög is felriad, azt mondja neki: "Mi lelt téged? De miért rúgtál?" "Ejnye, azt álmodtam: egy király kérdezte, hova lett az a királykisasszony, aki már harmadik éve elveszett." "Miért nem mondtad neki, hogy a tollas ördögnél van?" Ezt a legény mind az ágy alatt hallgatta, mert odabújtatta el a királykisasszony.

Fekszenek, szuszognak, egyszer a lány megint nagyot rúg az ördögön, egy szál tollat meg kiszakít. Felugrik az ördög: "Ejnye, no! Hát mi lelt téged! Miért nem hagysz aludni, hé?" "Azt álmodtam: egy király kérdezte, hogy van egy almafája, aki abból evett, jobban lett, most meg semmi ereje sincs, mi az oka annak?" "Miért nem mondtad, hogy a napkeleti oldalában van egy üst pénz; vegyék fel onnan, aztán az alma megint jó lesz!"

Alig szundított el a tollas ördög, a lány megint úgy oldalba rúgta, hogy majd kirepült az ágyból. Felugrik mérgesen, még a szeme is szikrázott. "Hát mikor hagysz már engem békén aludni, te? Ne bolondozz, mert majd megjárod!" "Azt álmodtam - mondta a lány -, egy király kérdezte, mit csináljanak azzal a kúttal, amelyik azelőtt mindenkit megfiatalított, de most egy ideje már nem működik." "Hát miért nem mondtad neki, te szamár, hogy egy halott gyerek van benne, ha azt kiveszik, a kút megint jó lesz!" De már a harmadik toll is a lány kezében volt!

Lehunyta a szemét az ördög, nagyon álmos volt, mindjárt elaludt. De a lány nem hagyott neki békét. Úgy seggbe kottyantotta, hogy majd elharapta a nyelvét az ördög, aztán még hozzá két tollat szakított. Iszonyatos méreggel kelt fel az ördög, mérgében alig bírt megszólalni. "Hát mondd meg csak, mit akarsz te velem? Ne hozz ki a békés türelmemből, mert úgy váglak pofon, hogy megemlegeted! Nézd csak, te!" "Azt álmodtam: egy csónakos azt kérdezte, meddig lesz még ő csónakos?" "Miért nem mondtad neki, te ebatta, hogy ha valaki beül a csónakjába, aztán a parton ő előbb kiugrik, akkor amaz lesz a csónakos! De nyugodj már meg, mert Isten bizony elverlek nagyon, ha még egyszer felkeltesz!"