Nagy költők és gondolkodók méltatásánál, akik egész korok lelkét tükröztetik vissza, fontosabb a miliőnek megrajzolása, a levegőnek jellemzése, melyet magukba szivtak, mint életük aprólékos részleteinek a feljegyzése. Életükben nem az a fontos, hogy mit ettek és ittak, hanem csakis az, ami lelki fejlődésükre gyakorolt befolyást. E tekintetben a legszerencsésebb helyzetben vagyunk Dantenál. Élettörténetének csak nagyon kevés és szegényes adat alkotja a gerincét, de ami ez adatok között hiányzik, kitölti ő maga lelkének és lelki átalakulásainak szüntelen megrajzolásával. Mert Dante, aki teologiai éposz formájában a világirodalomnak legnagyobb látomását irta meg, alapjában véve lirikus egyéniség, aki mindent a saját lelkén keresztül szemlél és és örök időkre egyik legegyénibb költője a világnak.
Még születése napját se tudjuk pontosan. 1265-ben született, mint maga mondja az Ikrek jegyében, tehát május 18. és junius 17. között. Családja, az Alighieri-család, guelfpárti volt és a Péter-kapu közelében állott a házuk. Egyebet róluk alig tudunk, mert Dante, aki minden valamirevaló kortársát ugy őrizte meg az örökkévalóság számára, mint a borostyán a magába zárt rovarokat, a tulajdon családjáról, szüleiről, feleségéről, gyermekeiről seholsem beszél. Gyermekkorában szinte lüktetve érik egymást a tragikus események Itáliában. Egy éves volt, mikor Manfréd, II. Frigyes törvénytelen fia Beneventnél csatát, országot és életet vesztett Anjou Károllyal szemben, akit IV. Ince pápa hivott Itáliába az olasz ghibellinek ellen. Kis gyermek volt még, mikor az utolsó Hohenstaufent, a tizenhat éves Konradint a tagliacozzoi vesztett csata után Nápolyban és Farinata degli Ubertinek, a firenzei ghibellin vezérnek a fiait, szülővárosa piacán lefejezték. Hallotta, hogy gyilkolta meg a viterboi templomban Guido di Monforte az angol király testvérét. Mint gyermek látta Anjou Károly bevonulását Firenzébe és már az ifjukor határán állott, mikor végigfutott Itálián a sziciliai vecsernyék hire. Néhány évvel később már maga is részt vett a toskanai guelf városok, Arezzo és Pisa elleni vállalkozásokban. Ekkor értesült róla, hogy Ugolino della Gherardescát, Pisa főkapitányát, aki signoriát akart alapitani, Ubaldin érsek csellel elfogatta s unokáival együtt éhen veszejtette. Ezt a történetet később a Pokolnak egyik legdrámaibb epizódjában örökitette meg. Ezek az ifjukori képek nyujtották a legbőségesebb anyagot az Isteni szinjáték későbbi irójának.
A miliőt igy ismerjük, de hogy Dante milyen életet élt ebben a miliőben, nagyon kevéssé tudjuk. Korán felébredt benne az első szerelem, amely állandóan visszatérő motivuma lett egész életének. A firenzei népnyelven kivül elsajátitotta a latint, a provencalt és a langue d'oilt, behatolt a természettudomány, dialektika és teologia rejtelmeibe. Megismerkedett a trubadur-költészettel, amely Provenceban született és II. Frigyes alatt Sziciliában is meghonosodott. Sarkalni kezdte a nagy trubadur-költők hire, dicsősége; maga is verselni kezdett s első szonettjeit, canzonéit bemutatkozó levelek kiséretében küldözgette el költőtársainak.
Mint minden fiatal embernek az életében, aki érzi magában a nagyrahivatottságot, de még nem tudja, hogy hol kell ennek a hivatottságnak megnyilatkozni, nála is egymást érik a végletek. Fegyverek csattogása, költészet, sóvárgó szerelem egy hölgy után, aki nem lehet az övé és fiatalon otthagyja az élők világát, azután a visszahatás, Assisi Szent Ferenc csuhája és viharos évek Firenze arany ifjuságának a társaságában. Utána a megállapodottság évei. Szonettjeinek, canzonéinak gyüjteményei, melyekkel első és tiszta szerelmének adózik, a Vita nuova és a Canzoniere már nevet szereznek neki. Harminc éves korában megnősül, elveszi Gemma Donatit, a Donatiak előkelő családjából. Lefoglalja a közélet, tagja lesz a százak tanácsának, követségekben képviseli a firenzei köztársaságot és 1300-ban a megreformált alkotmány legnagyobb méltóságainak, a hat priornak a sorába emelkedik.
Még születése napját se tudjuk pontosan. 1265-ben született, mint maga mondja az Ikrek jegyében, tehát május 18. és junius 17. között. Családja, az Alighieri-család, guelfpárti volt és a Péter-kapu közelében állott a házuk. Egyebet róluk alig tudunk, mert Dante, aki minden valamirevaló kortársát ugy őrizte meg az örökkévalóság számára, mint a borostyán a magába zárt rovarokat, a tulajdon családjáról, szüleiről, feleségéről, gyermekeiről seholsem beszél. Gyermekkorában szinte lüktetve érik egymást a tragikus események Itáliában. Egy éves volt, mikor Manfréd, II. Frigyes törvénytelen fia Beneventnél csatát, országot és életet vesztett Anjou Károllyal szemben, akit IV. Ince pápa hivott Itáliába az olasz ghibellinek ellen. Kis gyermek volt még, mikor az utolsó Hohenstaufent, a tizenhat éves Konradint a tagliacozzoi vesztett csata után Nápolyban és Farinata degli Ubertinek, a firenzei ghibellin vezérnek a fiait, szülővárosa piacán lefejezték. Hallotta, hogy gyilkolta meg a viterboi templomban Guido di Monforte az angol király testvérét. Mint gyermek látta Anjou Károly bevonulását Firenzébe és már az ifjukor határán állott, mikor végigfutott Itálián a sziciliai vecsernyék hire. Néhány évvel később már maga is részt vett a toskanai guelf városok, Arezzo és Pisa elleni vállalkozásokban. Ekkor értesült róla, hogy Ugolino della Gherardescát, Pisa főkapitányát, aki signoriát akart alapitani, Ubaldin érsek csellel elfogatta s unokáival együtt éhen veszejtette. Ezt a történetet később a Pokolnak egyik legdrámaibb epizódjában örökitette meg. Ezek az ifjukori képek nyujtották a legbőségesebb anyagot az Isteni szinjáték későbbi irójának.
A miliőt igy ismerjük, de hogy Dante milyen életet élt ebben a miliőben, nagyon kevéssé tudjuk. Korán felébredt benne az első szerelem, amely állandóan visszatérő motivuma lett egész életének. A firenzei népnyelven kivül elsajátitotta a latint, a provencalt és a langue d'oilt, behatolt a természettudomány, dialektika és teologia rejtelmeibe. Megismerkedett a trubadur-költészettel, amely Provenceban született és II. Frigyes alatt Sziciliában is meghonosodott. Sarkalni kezdte a nagy trubadur-költők hire, dicsősége; maga is verselni kezdett s első szonettjeit, canzonéit bemutatkozó levelek kiséretében küldözgette el költőtársainak.
Mint minden fiatal embernek az életében, aki érzi magában a nagyrahivatottságot, de még nem tudja, hogy hol kell ennek a hivatottságnak megnyilatkozni, nála is egymást érik a végletek. Fegyverek csattogása, költészet, sóvárgó szerelem egy hölgy után, aki nem lehet az övé és fiatalon otthagyja az élők világát, azután a visszahatás, Assisi Szent Ferenc csuhája és viharos évek Firenze arany ifjuságának a társaságában. Utána a megállapodottság évei. Szonettjeinek, canzonéinak gyüjteményei, melyekkel első és tiszta szerelmének adózik, a Vita nuova és a Canzoniere már nevet szereznek neki. Harminc éves korában megnősül, elveszi Gemma Donatit, a Donatiak előkelő családjából. Lefoglalja a közélet, tagja lesz a százak tanácsának, követségekben képviseli a firenzei köztársaságot és 1300-ban a megreformált alkotmány legnagyobb méltóságainak, a hat priornak a sorába emelkedik.