Nagy költők és gondolkodók méltatásánál, akik egész korok lelkét tükröztetik vissza, fontosabb a miliőnek megrajzolása, a levegőnek jellemzése, melyet magukba szívtak, mint életük aprólékos részleteinek a feljegyzése. Életükben nem az a fontos, hogy mit ettek és ittak, hanem csakis az, ami lelki fejlődésükre gyakorolt befolyást. E tekintetben a legszerencsésebb helyzetben vagyunk Danténál. Élettörténetének csak nagyon kevés és szegényes adat alkotja a gerincét, de ami e adatok között hiányzik, kitölti ő maga lelkének és lelki átalakulásainak szüntelen megrajzolásával. Mert Dante, aki teológiai eposz formájában a világirodalomnak legnagyobb látomását írta meg, alapjában véve lírikus egyéniség, aki mindent a saját lelkén keresztül szemlél, és örök időkre egyik legegyénibb költője a világnak.
Még születése napját se tudjuk pontosan. 1265-ben született, mint maga mondja, az Ikrek jegyében, tehát május 18. és június 17. között. Családja, az Alighieri-család, guelfpárti volt, és a Péter-kapu közelében állott a házuk. Egyebet róluk alig tudunk, mert Dante, aki minden valamirevaló kortársát úgy őrizte meg az örökkévalóság számára, mint a borostyán a magába zárt rovarokat, a tulajdon családjáról, szüleiről, feleségéről, gyermekeiről sehol sem beszél. Gyermekkorában szinte lüktetve érik egymást a tragikus események Itáliában. Egyéves volt, mikor Manfréd, II. Frigyes törvénytelen fia Beneventnél csatát, országot és életet vesztett Anjou Károllyal szemben, akit IV. Ince pápa hívott Itáliába az olasz ghibellinek ellen. Kisgyermek volt még, mikor az utolsó Hohenstaufent, a tizenhat éves Konradint a tagliacozzói vesztett csata után Nápolyban és Farinata degli Uberti-nek, a firenzei ghibellin vezérnek a fiait szülővárosa piacán lefejezték. Hallotta, hogy gyilkolta meg a viterbói templomban Guido di Monforte az angol király testvérét. Mint gyermek látta Anjou Károly bevonulását Firenzébe, és már az ifjúkor határán állott, mikor végigfutott Itálián a szicíliai vecsernyék híre. Néhány évvel később már maga is részt vett a toszkánai guelf városok, Arezzo és Pisa elleni vállalkozásokban. Ekkor értesült róla, hogy Ugolino della Gherardescát, Pisa főkapitányát, aki signoriát akart alapítani, Ubaldin érsek csellel elfogatta, s unokáival együtt éhen veszejtette. Ezt a történetet később a Pokolnak egyik legdrámaibb epizódjában örökítette meg. Ezek az ifjúkori képek nyújtották a legbőségesebb anyagot az Isteni színjáték későbbi írójának.
A miliőt így ismerjük, de hogy Dante milyen életet élt ebben a miliőben, nagyon kevéssé tudjuk. Korán felébredt benne az első szerelem, amely állandóan visszatérő motívuma lett egész életének. A firenzei népnyelven kívül elsajátította a latint, a provence-it és a langue d'oilt, behatolt a természettudomány, dialektika és teológia rejtelmeibe. Megismerkedett a trubadúr-költészettel, amely Provence-ban született, és II. Frigyes alatt Szicíliában is meghonosodott. Sarkalni kezdte a nagy trubadúr-költők híre, dicsősége; maga is verselni kezdett, s első szonettjeit, canzonéit bemutatkozó levelek kíséretében küldözgette el költőtársainak.
Mint minden fiatalembernek az életében, aki érzi magában a nagyrahivatottságot, de még nem tudja, hogy hol kell ennek a hivatottságnak megnyilatkozni, nála is egymást érik a végletek. Fegyverek csattogása, költészet, sóvárgó szerelem egy hölgy után, aki nem lehet az övé, és fiatalon otthagyja az élők világát, azután a visszahatás: Assisi Szent Ferenc csuhája és viharos évek Firenze aranyifjúságának a társaságában. Utána a megállapodottság évei. Szonettjeinek, canzonéinak gyűjteményei, melyekkel első és tiszta szerelmének adózik, a Vita nuova és a Canzoniere már nevet szereznek neki. Harmincéves korában megnősül, elveszi Gemma Donatit, a Donatiak előkelő családjából. Lefoglalja a közélet, tagja lesz a százak tanácsának, követségekben képviseli a firenzei köztársaságot, és 1300-ban a megreformált alkotmány legnagyobb méltóságainak, a hat priornak a sorába emelkedik.
Még születése napját se tudjuk pontosan. 1265-ben született, mint maga mondja, az Ikrek jegyében, tehát május 18. és június 17. között. Családja, az Alighieri-család, guelfpárti volt, és a Péter-kapu közelében állott a házuk. Egyebet róluk alig tudunk, mert Dante, aki minden valamirevaló kortársát úgy őrizte meg az örökkévalóság számára, mint a borostyán a magába zárt rovarokat, a tulajdon családjáról, szüleiről, feleségéről, gyermekeiről sehol sem beszél. Gyermekkorában szinte lüktetve érik egymást a tragikus események Itáliában. Egyéves volt, mikor Manfréd, II. Frigyes törvénytelen fia Beneventnél csatát, országot és életet vesztett Anjou Károllyal szemben, akit IV. Ince pápa hívott Itáliába az olasz ghibellinek ellen. Kisgyermek volt még, mikor az utolsó Hohenstaufent, a tizenhat éves Konradint a tagliacozzói vesztett csata után Nápolyban és Farinata degli Uberti-nek, a firenzei ghibellin vezérnek a fiait szülővárosa piacán lefejezték. Hallotta, hogy gyilkolta meg a viterbói templomban Guido di Monforte az angol király testvérét. Mint gyermek látta Anjou Károly bevonulását Firenzébe, és már az ifjúkor határán állott, mikor végigfutott Itálián a szicíliai vecsernyék híre. Néhány évvel később már maga is részt vett a toszkánai guelf városok, Arezzo és Pisa elleni vállalkozásokban. Ekkor értesült róla, hogy Ugolino della Gherardescát, Pisa főkapitányát, aki signoriát akart alapítani, Ubaldin érsek csellel elfogatta, s unokáival együtt éhen veszejtette. Ezt a történetet később a Pokolnak egyik legdrámaibb epizódjában örökítette meg. Ezek az ifjúkori képek nyújtották a legbőségesebb anyagot az Isteni színjáték későbbi írójának.
A miliőt így ismerjük, de hogy Dante milyen életet élt ebben a miliőben, nagyon kevéssé tudjuk. Korán felébredt benne az első szerelem, amely állandóan visszatérő motívuma lett egész életének. A firenzei népnyelven kívül elsajátította a latint, a provence-it és a langue d'oilt, behatolt a természettudomány, dialektika és teológia rejtelmeibe. Megismerkedett a trubadúr-költészettel, amely Provence-ban született, és II. Frigyes alatt Szicíliában is meghonosodott. Sarkalni kezdte a nagy trubadúr-költők híre, dicsősége; maga is verselni kezdett, s első szonettjeit, canzonéit bemutatkozó levelek kíséretében küldözgette el költőtársainak.
Mint minden fiatalembernek az életében, aki érzi magában a nagyrahivatottságot, de még nem tudja, hogy hol kell ennek a hivatottságnak megnyilatkozni, nála is egymást érik a végletek. Fegyverek csattogása, költészet, sóvárgó szerelem egy hölgy után, aki nem lehet az övé, és fiatalon otthagyja az élők világát, azután a visszahatás: Assisi Szent Ferenc csuhája és viharos évek Firenze aranyifjúságának a társaságában. Utána a megállapodottság évei. Szonettjeinek, canzonéinak gyűjteményei, melyekkel első és tiszta szerelmének adózik, a Vita nuova és a Canzoniere már nevet szereznek neki. Harmincéves korában megnősül, elveszi Gemma Donatit, a Donatiak előkelő családjából. Lefoglalja a közélet, tagja lesz a százak tanácsának, követségekben képviseli a firenzei köztársaságot, és 1300-ban a megreformált alkotmány legnagyobb méltóságainak, a hat priornak a sorába emelkedik.