Péntek délután van. A háremben feltünő sürgés-forgás észlelhető; az eunuchok kicziczomázott arczczal és felsarkantyuzva, a nélkülözhetetlen lovaglóostort suhintva, állnak a hárem udvarán s csak a jelt várják, hogy lóra ülhessenek. Hosszas toilette előkészületek után, a fiatalabb Hanim-ok (nők) is egyenkint megjelennek, s csak a Böjük-Hanim-ot (háziasszony) várják még, hogy a szokott pénteki sétára a készen álló kocsikba szálljanak. Végre megjelen az urnő, egy tisztességes sereg nő és leány kiséretében; az utóbbiak közül azonban, csak a legközelebb állók vehetnek részt a sétakocsizásban. Az első, legdiszesebben felszerelt kocsiba száll az urnő, egy-két ifjabb osztály sorsosával s néha egy idősb társalkodónővel, vagy komornával. A második és harmadik kocsit rendesen a fiatalabb Hanim-ok foglalják el, mig a pajzánul tréfálódzó Khalaikok az utólsó kocsikba ülnek. Az előkelő háremek e kocsisorozata, lassan vonul az utczákon keresztül, á háremagaszi (eunuch-főnök) kötelezett felügyelete alatt, ki láthatólag azon mesterkél, hogy a keresztyén seladont kellő távolságban tartsa, mig az igazhivő szépségkedvelők részéről előforduló tréfáknak, jeleknek és integetéseknek jóval szabadabb tért enged. E jelek és tréfák csak ritkán szólnak a fiatal Hanimoknak, de többnyire a vidám Khalaik seregnek, melynek alig van elegendő keze, hogy a kocsikban készen tartott tarka kendőkkel és szalagokkal az ugynevezett, szinnyelvet kellőleg fenntartsa.
A Szejr felé tartanak, melyekben Konstantinápoly környéke oly végtelen gazdag. A divat változékony törvényei szerint, mindennapra más Szejrjéri (sétahely) jön sorra Hétfőn rendesen Modaburun-ba mennek (a divat foka) kedden, Kadiköj-be, szerdára és csütörtökre Kaulidsia van napirenden, s pénteken az előkelő divatvilág, vagy Kiagadkhané-ben, vagy Kandili-ben találkozik. A kitüzött helyen megérkezve, a társaság elhagyja a kocsikat, a Khalaikok szőnyegeket boritanak a zöld pázsitra, mindenki letelepedik s egy pillanat alatt a szemlélő szingazdag, festői csoportozatot lát szemei előtt, mely a legsajátságosabb helyzetekben egybeolvadva, a legvonzóbb képet nyujtja.
Mi európaiak, sétálni járunk, a keletiek, ugyszólván sétálni ülnek, mert a hölgyek ott a szönyegeken órákig képesek csaknem mozdulatlanul maradni, a természet pompájában gyönyörködve, vagy a mint már emlitettük, tarka zsebkendők és az ujjbeszéd segélyével, a körülöttük hemzsegő fiatal világgal fenntartva a közlekedést. Az idősebbek többnyire arczczal a kör belseje felé fordulva ülnek s pipájukat élvezik, mely fekete rabszolganők által szolgáltatik át, kik szükség esetében, kiterjesztett köpenyeikkel, olyan védfal-félét képezhetnek urnőik körül. Bárha a kor még oly mély redők és barázdák által törölte el az egykori szépség legutolsó nyomát is, a jó anyóka mégis attól fél, hogy vélt bájai által bünös vonzerőt találna gyakorolni. Igen, az öregek mindenütt még prudebbek a fiataloknál s valóban hálásak lehetnének a vallás szigoru elfátyolozási törvénye iránt, minthogy általa, sok keserü kiábrándulástól óvatnak meg. A fiatalabb nők csoportjában, csaknem soha sem találhatók nyilvánosan pipázók. Többnyire élénk társalgásba merülnek, s a ki a keleti mimika titkaiba nincsen beavatva, alig fogja sejteni, hogy a fátyol elrendezése a szemszegletek körül, két-három vagy négy ujjal, avagy a csucs képzése, mely a könnyü selyemköpeny előli részét összetartja, mind megannyi jel, melynek meg van a maga mély jelentősége. Ama bey vagy efendi, ki látszólagos közönynyel sétálgat a távolban, igen jól tudja értelmezni e jeleket s megfelelő mimikával válaszol.
Valamint a rózsának a virulást nem lehet megtiltani, ugy hiába tiltanák meg a nőknek az arczjátékot, s a konstantinápolyi, s más török városok környékén fekvő, nagyszerü kilátást engedő sétahelyek a szép évszak délutáni óráiban, szerelemgazdag romántikának szinhelyei, melyre a természet elragadó szépsége hangulatteljes bájával, bátoritólag hangolja a kedélyt.
Mint Törökországban a Szejrjei, ugy szerepel Persiában a lovaglóséta. Itt a szórakozás ájtatossággal egyesül. A várostól nem messze fekvő szentek sirjaihoz megy az ember, melyekben Persia kiválóan bővelkedik, s melyek árnyas kertek közepét képezvén különösen alkalmasak a szerelmes párok légyottjára. Teheran elengáns világa, Sah Abdul Azim sirjával bir, Iszpahan pedig a nagy, árnyas berkü temetővel. A halottak culturája s a szerelemjátéka igen ellentétes dolgoknak látszanak nekünk, azonban Persiában a halottak nyughelye változatlanul örvendhet az élők szerelmében. Ennélfogva Siráz, Kum, Nisabur és Herat sétahelyei is mind egy rég elhunyt szent személy sirjának közvetlen tőszomszédságába vannak helyezve. Csak Közép-Ázsiában látunk Csihar bag-okat, azaz nyilvános kerteket folyó vizzel, vagy álló viz medenczékkel, melyekből aztán a nők ki vannak zárva.
Látod-e amott ama csoport lovagnőt, tisztelt olvasóm, mely Iran ujkori fővárosból Sah Abdul Azim kapuján keresztül, a hasonnevü szenthez zarándokol? Ha a kengyelvasban a piczi papucsok nem lennének láthatók, s az arczfátyol szük rostélyain keresztül a nagy szemek tüze villámokat nem szórna, valóban, csak esetlen kék vászonzsákoknak néznéd az ékesen felczifrázott lovakon ülő társaságot. S tényleg, csakugyan kék vászonzsákok, azonban e vászon alatt, Irán kaczér, életvidor leányai rejlenek, kik parthiai őseikhez méltó ivadékai lévén, igen ügyesen ülik meg a lovat. Egyszerre sebesvágtatva közelg egy lovas; a villám gyorsaságával illan el az elfátyolozott szépek mellett, azonban a villám gyujtott, mert a találkozás rövid pillanatában szavak cseréltettek. Rövid vártatva ismét porfelleg tünik fel a távolban, ismét közelg egy lovas; ez az előbbeni, s ujból néhány szót váltanak. Ez többször ismétlődik, mig végre az ügyes Seladon szépének kiséretéhez csatlakozik, s valamely nehézkesebb, szélesebb kék zsák mellett egy néni, vagy komorna oldalánál, beszélgetésbe ered. A megszólitott szépség a menet élén folytatja utját, de azért mindent látszik hallani és látni, mert időnként egy-egy megjegyzést kiált hátrafelé, mely gyakorta általános derültséget idéz elő.
Igy udvarolnak Persiában a sétalovaglás alatt s egyidejüleg hódolnak a szentnek és a szerelem istenének. Irán pajzán leányai annak idejében bizonyára távolról sem sejtették, hogy a szerény kis szamáron mögöttük ügető dervis megleste őket, hogy később az európai keresztényvilágnak elárulja titkaikat s eljárásukat. Ismeretlen létemre s észrevétlenül gyakorta szemtanuja voltam az ily jeleneteknek, melyek mindannyiszor teljes érdekemet felgerjeszték; - s létezhetik-e vonzóbb s érdekesebb látvány, mintha az embert, a különböző éghajlatok alatt és országokban, minden tetteiben, örömében és bánatában, ifjukori játékaiban s idősb korának komoly czéljaiban figyelemmel kisérhetjük?
A Szejr felé tartanak, melyekben Konstantinápoly környéke oly végtelen gazdag. A divat változékony törvényei szerint, mindennapra más Szejrjéri (sétahely) jön sorra Hétfőn rendesen Modaburun-ba mennek (a divat foka) kedden, Kadiköj-be, szerdára és csütörtökre Kaulidsia van napirenden, s pénteken az előkelő divatvilág, vagy Kiagadkhané-ben, vagy Kandili-ben találkozik. A kitüzött helyen megérkezve, a társaság elhagyja a kocsikat, a Khalaikok szőnyegeket boritanak a zöld pázsitra, mindenki letelepedik s egy pillanat alatt a szemlélő szingazdag, festői csoportozatot lát szemei előtt, mely a legsajátságosabb helyzetekben egybeolvadva, a legvonzóbb képet nyujtja.
Mi európaiak, sétálni járunk, a keletiek, ugyszólván sétálni ülnek, mert a hölgyek ott a szönyegeken órákig képesek csaknem mozdulatlanul maradni, a természet pompájában gyönyörködve, vagy a mint már emlitettük, tarka zsebkendők és az ujjbeszéd segélyével, a körülöttük hemzsegő fiatal világgal fenntartva a közlekedést. Az idősebbek többnyire arczczal a kör belseje felé fordulva ülnek s pipájukat élvezik, mely fekete rabszolganők által szolgáltatik át, kik szükség esetében, kiterjesztett köpenyeikkel, olyan védfal-félét képezhetnek urnőik körül. Bárha a kor még oly mély redők és barázdák által törölte el az egykori szépség legutolsó nyomát is, a jó anyóka mégis attól fél, hogy vélt bájai által bünös vonzerőt találna gyakorolni. Igen, az öregek mindenütt még prudebbek a fiataloknál s valóban hálásak lehetnének a vallás szigoru elfátyolozási törvénye iránt, minthogy általa, sok keserü kiábrándulástól óvatnak meg. A fiatalabb nők csoportjában, csaknem soha sem találhatók nyilvánosan pipázók. Többnyire élénk társalgásba merülnek, s a ki a keleti mimika titkaiba nincsen beavatva, alig fogja sejteni, hogy a fátyol elrendezése a szemszegletek körül, két-három vagy négy ujjal, avagy a csucs képzése, mely a könnyü selyemköpeny előli részét összetartja, mind megannyi jel, melynek meg van a maga mély jelentősége. Ama bey vagy efendi, ki látszólagos közönynyel sétálgat a távolban, igen jól tudja értelmezni e jeleket s megfelelő mimikával válaszol.
Valamint a rózsának a virulást nem lehet megtiltani, ugy hiába tiltanák meg a nőknek az arczjátékot, s a konstantinápolyi, s más török városok környékén fekvő, nagyszerü kilátást engedő sétahelyek a szép évszak délutáni óráiban, szerelemgazdag romántikának szinhelyei, melyre a természet elragadó szépsége hangulatteljes bájával, bátoritólag hangolja a kedélyt.
Mint Törökországban a Szejrjei, ugy szerepel Persiában a lovaglóséta. Itt a szórakozás ájtatossággal egyesül. A várostól nem messze fekvő szentek sirjaihoz megy az ember, melyekben Persia kiválóan bővelkedik, s melyek árnyas kertek közepét képezvén különösen alkalmasak a szerelmes párok légyottjára. Teheran elengáns világa, Sah Abdul Azim sirjával bir, Iszpahan pedig a nagy, árnyas berkü temetővel. A halottak culturája s a szerelemjátéka igen ellentétes dolgoknak látszanak nekünk, azonban Persiában a halottak nyughelye változatlanul örvendhet az élők szerelmében. Ennélfogva Siráz, Kum, Nisabur és Herat sétahelyei is mind egy rég elhunyt szent személy sirjának közvetlen tőszomszédságába vannak helyezve. Csak Közép-Ázsiában látunk Csihar bag-okat, azaz nyilvános kerteket folyó vizzel, vagy álló viz medenczékkel, melyekből aztán a nők ki vannak zárva.
Látod-e amott ama csoport lovagnőt, tisztelt olvasóm, mely Iran ujkori fővárosból Sah Abdul Azim kapuján keresztül, a hasonnevü szenthez zarándokol? Ha a kengyelvasban a piczi papucsok nem lennének láthatók, s az arczfátyol szük rostélyain keresztül a nagy szemek tüze villámokat nem szórna, valóban, csak esetlen kék vászonzsákoknak néznéd az ékesen felczifrázott lovakon ülő társaságot. S tényleg, csakugyan kék vászonzsákok, azonban e vászon alatt, Irán kaczér, életvidor leányai rejlenek, kik parthiai őseikhez méltó ivadékai lévén, igen ügyesen ülik meg a lovat. Egyszerre sebesvágtatva közelg egy lovas; a villám gyorsaságával illan el az elfátyolozott szépek mellett, azonban a villám gyujtott, mert a találkozás rövid pillanatában szavak cseréltettek. Rövid vártatva ismét porfelleg tünik fel a távolban, ismét közelg egy lovas; ez az előbbeni, s ujból néhány szót váltanak. Ez többször ismétlődik, mig végre az ügyes Seladon szépének kiséretéhez csatlakozik, s valamely nehézkesebb, szélesebb kék zsák mellett egy néni, vagy komorna oldalánál, beszélgetésbe ered. A megszólitott szépség a menet élén folytatja utját, de azért mindent látszik hallani és látni, mert időnként egy-egy megjegyzést kiált hátrafelé, mely gyakorta általános derültséget idéz elő.
Igy udvarolnak Persiában a sétalovaglás alatt s egyidejüleg hódolnak a szentnek és a szerelem istenének. Irán pajzán leányai annak idejében bizonyára távolról sem sejtették, hogy a szerény kis szamáron mögöttük ügető dervis megleste őket, hogy később az európai keresztényvilágnak elárulja titkaikat s eljárásukat. Ismeretlen létemre s észrevétlenül gyakorta szemtanuja voltam az ily jeleneteknek, melyek mindannyiszor teljes érdekemet felgerjeszték; - s létezhetik-e vonzóbb s érdekesebb látvány, mintha az embert, a különböző éghajlatok alatt és országokban, minden tetteiben, örömében és bánatában, ifjukori játékaiban s idősb korának komoly czéljaiban figyelemmel kisérhetjük?