Ez a nem létező szörnyeteg mai napság már kevés kárt okoz; de hajdanában sok történetet tudott róla már a kis gyerek is. Ma már csak a mesében fordul elő.
Valaha a sárkánykígyó; különösen a hétfejű sárkány sok kegyetlen dolgot mívelt - úgy mesében. János vitéznek ugyancsak volt vele dolga; mig mind a hét fejét levágta annak a sárkánynak, aki a mélységes kút fenekén a herczegkisasszonyt őrizte. Hajdanonta ha egy sárkány valami vidékre; egy hegyi barlangba, vagy kútba vette magát; bezzeg csinált ott galibát. Legelőször is kiitta a kútból a vizet, még pedig nemcsak egyből, de az egész környék valamenynyi kútjából; vagy lekötötte a fellegeket, hogy ne essék az eső.
Ilyenkor aztán a falu öregei elhatározták, hogy a sárkánynak valami áldozatot hoznak. De a sárkány válogatós volt, s minden esztendőre egy ifjú leányt követelt magának; aztán mikor már sok, sok leányt lebocsájtottak neki a kútba, s épen már az utolsóra került a sor, akkor rendesen valami vitéz legény került a vidékre, aki vállalkozott rá, hogy megöli a sárkányt.
Egy szóval nagyon szépen elmesélik ezt a dolgot a dajkák a gyerekeknek; még pedig anynyira élénken, hogy utoljára egyik másik gyerekeszű anyóka maga is elhiszi, hogy igazi sárkány is van a világon.
Innét magyarázhatjuk meg, hogy miért szokás némely vidéken, mint ezt már az aszály leirásánál is emlitettük, - egy leányt leereszteni a kútba, hogy megeredjen az eső.
A sárkányt egy nagy kigyónak képzeli a nép, melynek taraja, négy lába, két szárnya s rémítő nagy szája van. Sok templom esőcsatornájának a nyilása van ilyen formára kalapálva pléhből. De egy képen is le van rajzolva a sárkány, amint szent György lovag a lovával letapossa s lándzsájával keresztül szúrja a szörnyeteget.
A szent képen azonban a sárkány a bünt jelenti, a melyet szent György oly diadalmasan legyőz. Mert olyan borzasztó szörnyeteg a bűn is; - de aki fölvértezi magát a vallásosság vértjével és kezébe veszi az erkölcsösség és hit lándzsáját, az könnyen diadalmaskodik fölötte.
Ilyen szörnyeteg azonban valójában soha nem létezett; valamint nem létezett griffmadár sem; hanem igen is voltak ily forma szörnyetegek sok ezer meg ezer évvel ezelőtt, mikor a mostani világnak még más formája volt, - mikor ott, ahol most tengerek vannak, szép lapályos termő völgyek voltak; a mai hegyek helyén pedig mélységes tengerviz zajongott.
Ezt a kort az emberiség bölcsőbeli korának nevezik a természettudósok; s ekkor az ember még vad állapotban élt a föld alatti barlangokban és sziklahasadékokban. Ekkor éltek a mai vad állatoknál sokkal nagyobbak és iszonyúabbak; a mammúth, az ős elefánt, a kígyó alakú szárnyas szörnyetegek; amiknek csontvázait mai napság kútásás, építés, vagy vizlevezetések alkalmával itt-ott föltalálják a munkások; s amilyeneket muzeumokba kiállitva látunk.
Természtes, hogy ősapáinknak, akik kőbaltákkal dolgoztak, s nem volt ellenük védő fegyverük; rémületes sok bajuk volt velük. Borzasztó dolgokat tudtak róluk fiaiknak beszélni; és sok ezredév után, midőn már ez óriási állatoknak és szörnyeknek a pora is kiveszett, az apáról fiura hagyott szóbeszéd tartotta fönn nevüket. Az utódok pedig, akik ilyen szörnyetegeket már nem láttak, - borzasztó hirük után, két-három ismert szörnyetegből, összealkottak maguknak képzeletükben egy szörnyet; s ily formán készült a sárkány formája, úgy a griffmadáré is.
És azok borzasztó hire után készült az a sok szörnyű mese, e rémséges állatok viselt dolgairól.
A sárkányról tulajdonképen nem is volt szükség e könyvben megemlékezni; mert okos embert ugyan se tűzokádó, se vizmegivó, se hétfejű sárkánynyal el nem lehet bolondítani; s igy a mai napság még nagyban viruló babona se birja a sárkány lételét elhitetni: de megismertettem e képzelt szörnyeteget azért; mert épen egy félesztendő előtt irták az ujságok, hogy egy felső megyei faluban sárkányt láttak; s a szörnyeteg a hegy oldalában levő üregbe vette magát.
Egy vén asszony látta a szörnyeteget; de nem tudja, milyen volt, mert majd holtra ijedt tőle. Annyit tud csupán, hogy a felhők közül vált ki, haragosan föl s alá hajlongálva, mint egy óriási sötét köpönyeg; egyik végével lenyult a földre; a másikkal bele kapaszkodott az ég felhőibe s úgy lóbbálta magát egy jó darabig; amidőn aztán egyszerre hirtelen lecsapott a földre; ott összegomolyodott egy kis barna alakú állattá s morogva beszaladt a hegy nyilásába.
Persze megrémült a falu erre a hirre, és a hegynyilás felé senki se mert járni, mert a vén asszony után akadt egy-két bolond, aki a lyukból a - szörnyeteg morgását szintén hallotta.
Nagy ideig volt a falu a legnagyobb félelemben; mig végre a tanács elhatározta, hogy a falu biztonságáért és a bizonyság kedvéért is, minden ember fegyverre és vasvillára keljen, s ki kell a szörnyeteget a határból kergetni.
Föl is mentek a hegy nyilásához; s mikor az első lövés eldördült, mint a nyíl, oly sebességgel ugrott elő a barlangból egy - borzas vadmacska.
Egy öreg babonás asszony tehát még mai napság is várat tudott csinálni s egy álló hétig az egész falu remegett egy nevetséges felhőjátéktól s az ebből született - vadmacskától.
Valaha a sárkánykígyó; különösen a hétfejű sárkány sok kegyetlen dolgot mívelt - úgy mesében. János vitéznek ugyancsak volt vele dolga; mig mind a hét fejét levágta annak a sárkánynak, aki a mélységes kút fenekén a herczegkisasszonyt őrizte. Hajdanonta ha egy sárkány valami vidékre; egy hegyi barlangba, vagy kútba vette magát; bezzeg csinált ott galibát. Legelőször is kiitta a kútból a vizet, még pedig nemcsak egyből, de az egész környék valamenynyi kútjából; vagy lekötötte a fellegeket, hogy ne essék az eső.
Ilyenkor aztán a falu öregei elhatározták, hogy a sárkánynak valami áldozatot hoznak. De a sárkány válogatós volt, s minden esztendőre egy ifjú leányt követelt magának; aztán mikor már sok, sok leányt lebocsájtottak neki a kútba, s épen már az utolsóra került a sor, akkor rendesen valami vitéz legény került a vidékre, aki vállalkozott rá, hogy megöli a sárkányt.
Egy szóval nagyon szépen elmesélik ezt a dolgot a dajkák a gyerekeknek; még pedig anynyira élénken, hogy utoljára egyik másik gyerekeszű anyóka maga is elhiszi, hogy igazi sárkány is van a világon.
Innét magyarázhatjuk meg, hogy miért szokás némely vidéken, mint ezt már az aszály leirásánál is emlitettük, - egy leányt leereszteni a kútba, hogy megeredjen az eső.
A sárkányt egy nagy kigyónak képzeli a nép, melynek taraja, négy lába, két szárnya s rémítő nagy szája van. Sok templom esőcsatornájának a nyilása van ilyen formára kalapálva pléhből. De egy képen is le van rajzolva a sárkány, amint szent György lovag a lovával letapossa s lándzsájával keresztül szúrja a szörnyeteget.
A szent képen azonban a sárkány a bünt jelenti, a melyet szent György oly diadalmasan legyőz. Mert olyan borzasztó szörnyeteg a bűn is; - de aki fölvértezi magát a vallásosság vértjével és kezébe veszi az erkölcsösség és hit lándzsáját, az könnyen diadalmaskodik fölötte.
Ilyen szörnyeteg azonban valójában soha nem létezett; valamint nem létezett griffmadár sem; hanem igen is voltak ily forma szörnyetegek sok ezer meg ezer évvel ezelőtt, mikor a mostani világnak még más formája volt, - mikor ott, ahol most tengerek vannak, szép lapályos termő völgyek voltak; a mai hegyek helyén pedig mélységes tengerviz zajongott.
Ezt a kort az emberiség bölcsőbeli korának nevezik a természettudósok; s ekkor az ember még vad állapotban élt a föld alatti barlangokban és sziklahasadékokban. Ekkor éltek a mai vad állatoknál sokkal nagyobbak és iszonyúabbak; a mammúth, az ős elefánt, a kígyó alakú szárnyas szörnyetegek; amiknek csontvázait mai napság kútásás, építés, vagy vizlevezetések alkalmával itt-ott föltalálják a munkások; s amilyeneket muzeumokba kiállitva látunk.
Természtes, hogy ősapáinknak, akik kőbaltákkal dolgoztak, s nem volt ellenük védő fegyverük; rémületes sok bajuk volt velük. Borzasztó dolgokat tudtak róluk fiaiknak beszélni; és sok ezredév után, midőn már ez óriási állatoknak és szörnyeknek a pora is kiveszett, az apáról fiura hagyott szóbeszéd tartotta fönn nevüket. Az utódok pedig, akik ilyen szörnyetegeket már nem láttak, - borzasztó hirük után, két-három ismert szörnyetegből, összealkottak maguknak képzeletükben egy szörnyet; s ily formán készült a sárkány formája, úgy a griffmadáré is.
És azok borzasztó hire után készült az a sok szörnyű mese, e rémséges állatok viselt dolgairól.
A sárkányról tulajdonképen nem is volt szükség e könyvben megemlékezni; mert okos embert ugyan se tűzokádó, se vizmegivó, se hétfejű sárkánynyal el nem lehet bolondítani; s igy a mai napság még nagyban viruló babona se birja a sárkány lételét elhitetni: de megismertettem e képzelt szörnyeteget azért; mert épen egy félesztendő előtt irták az ujságok, hogy egy felső megyei faluban sárkányt láttak; s a szörnyeteg a hegy oldalában levő üregbe vette magát.
Egy vén asszony látta a szörnyeteget; de nem tudja, milyen volt, mert majd holtra ijedt tőle. Annyit tud csupán, hogy a felhők közül vált ki, haragosan föl s alá hajlongálva, mint egy óriási sötét köpönyeg; egyik végével lenyult a földre; a másikkal bele kapaszkodott az ég felhőibe s úgy lóbbálta magát egy jó darabig; amidőn aztán egyszerre hirtelen lecsapott a földre; ott összegomolyodott egy kis barna alakú állattá s morogva beszaladt a hegy nyilásába.
Persze megrémült a falu erre a hirre, és a hegynyilás felé senki se mert járni, mert a vén asszony után akadt egy-két bolond, aki a lyukból a - szörnyeteg morgását szintén hallotta.
Nagy ideig volt a falu a legnagyobb félelemben; mig végre a tanács elhatározta, hogy a falu biztonságáért és a bizonyság kedvéért is, minden ember fegyverre és vasvillára keljen, s ki kell a szörnyeteget a határból kergetni.
Föl is mentek a hegy nyilásához; s mikor az első lövés eldördült, mint a nyíl, oly sebességgel ugrott elő a barlangból egy - borzas vadmacska.
Egy öreg babonás asszony tehát még mai napság is várat tudott csinálni s egy álló hétig az egész falu remegett egy nevetséges felhőjátéktól s az ebből született - vadmacskától.