A történelmet megelőző időkben, midőn a földgömb szilárd kérge a belső neptuni vagy plutói erők működése következtében lassankint átalakult, Görögország létezését egy kataklizmának köszönheté; mely e földrészt a vizek fölszíne fölé lökte fel, míg a szárazföld egy részét, a szigettengerben lesülyesztette és ennek csupán legmagasabb részei maradtak fenn szigetek alakjában. Görögország azon vulkáni vonalon fekszik, mely Cyprustól Toskánáig terjed.
Úgy látszik, hogy a hellének országuk ingatlan talajától nyerték azon physikai és erkölcsi izgatottság ösztönét, mely őket a hősiességben a végletekig képes ragadni. Mindamellett nem kevésbbé igaz, hogy természeti tulajdonságaiknál, rendíthetetlen bátorságuknál, haza- és szabadság-szeretetüknél fogva sikerült független államot teremteniök e tartományokból, melyek annyi század óta görnyedtek az ozmán uralom alatt.
Görögország a legrégibb időkben pelasg volt, vagyis ázsiai néptörzsek lakták; a keresztény korszakot megelőző XVI-XIV-ik században az argonauták, a heraklidák és a trójai háború csaknem mythologiai korszakában hellénné lett; a hellének megjelenésével, kiknek egyik törzsétől, a graioktól nyerte későbbi nevét; valóban görög volt Lykurgostól kezdve, Miltiades, Themistokles, Aristides, Leonidas, Aeschylos, Sophokles, Aristophanes, Herodot, Thucydides, Pythagoras, Sokrates, Plato, Aristoteles, Hippokrates, Phidias, Perikles, Alkibiades, Pelopidas, Epaminondas, Demosthenes idejében; majd macedoniai volt Fülöp és Sándor alatt, végre pedig római tartománynyá lett Achaia név alatt száznegyvenhat évvel Kr. sz. e. és az is maradt négy századon keresztül.
Ezen időtől fogva az ország, melyet egymásután elfoglaltak a visigothok, a vandalok, az ostrogóthok, a bolgárok, a szlávok, a normannok, a szicziliaiak, - a keresztes hadak a tizenharmadik század elején; ez ország, mely a tizenötödik században számos hűbérekre daraboltatott fel s az ó-korban ép úgy mint az újkorban annyi megpróbáltatáson ment keresztül, a törökök kezei közt s a muzulmán uralom alatt, a legalsó fokra sülyedt alá. Azt lehet mondani, hogy közel kétszáz évig teljesen szünetelt Görögország politikai élete. A hatalmat képviselő ottomán hivatalnokok önkénykedése nem ismert határt. A görögök nem voltak annektált, meghódított, sőt még csak legyőzött nép sem; egyszerűen rabszolgák voltak, a pasa pálczája alatt, kinek egyik oldalán állt az imám vagyis a pap, a másikon a dsellah vagyis a hóhér.
De az élet még nem enyészett el végkép e haldokló országból. Ujból vonaglania kellett az elviselhetetlen fájdalomtól. 1766-ban a montenegróiak Epirusban, 1769-ben a mainoták, majd végre az albániai szulioták fellázadtak és kikiáltották függetlenségüket, de 1804-ben az egész lázadási kisérletet végleg elfojtotta Tepelenti Ali, janicsár pasa.
Elérkezett az idő közbelépni, ha az európai hatalmak nem akartak szemtanui lenni Görögország teljes megsemmisülésének. A szegény nemzet önerejére utalva, nem tehetett egyebet, mint meghalni, mialatt megkisérlé függetlenségét visszaszerezni.
Tepelenti Ali 1821-ben maga is fellázadt Mahmud szultán ellen és segítségül hivta a görögöket, kiknek szabadságot igért. A görögök tömegesen fellázadtak. A philhellenek segítségükre siettek Európa minden részéből. Olaszok, lengyelek, németek, de főleg francziák sorakoztak az elnyomók ellen. Guys de Sainte Hélène, Gaillard, Chauvassaigne, Baleste és Jourdain századosok, Fabvier ezredes, Regnaud de Saint Jean d'Angély századparancsnok, Maison tábornok nevei, melyekhez még a következő három angol: lord Cochrane, lord Byron és Hastings ezredes nevét kell csatolnunk, elenyészthetlen emléket hagytak hátra ezen országban, melyért eljöttek harczolni és meghalni.
E nevekre, melyek körül az elnyomottak ügye érdekében véghezvitt hőstettek vontak dicsfényt, Görögország oly nevekkel válaszolt, melyek legmagasabb családait képviselik: a három hydriota: Tombasis, Tsamados, Miaulis, továbbá Kolokotroni, Botzaris Mark, Mavrokordato, Mavromichalis, Kanaris Konstantin, Negris, Ypsilanti Konstantin és Dömötör, Ulysses és annyi más. A felkelés kezdettől fogva élet-halálharczczá fajult; szemet szemért, fogat fogért, a mi mindkét részről a legiszonyubb megtorlásokat idézte elő.
1821-ben fellázadtak a szulioták és mainoták. Patrasban Germanos patriarcha hallatja a legelső harczkiáltást, a kereszttel kezében. Morea, és az egész szigettenger a függetlenségi lobogó alá sorakozik. A tengeren győztes helléneknek sikerűl kezükre keríteni Tripoliczát. A görögök legelső hadi sikereire a törökök azzal felelnek, hogy felkonczolják Konstantinápolyban élő földijeiket. 1822-ben Tepelenti Alit, kinek várát ostromolták, gyáva orgyilkos kéz megöli egy tanácskozás alkalmával, melyre őt Kursid török hadvezér hivta meg. Kevés idő mulva Mavrokordatot és a philhelleneket tönkre teszik Artánál, de a fölkelők csakhamar kiköszörülik e csorbát Missolunghi első ostrománál, melyet Omer Vrione hadserege kénytelen odahagyni, jelentékeny veszteségekkel.
1823-ban a külhatalmak hatályosabban kezdenek közbelépni. Közbenjárásukat felajánlják a szultánnak. A szultán elutasítólag felel és tagadó válaszának az által ad nyomatékot, hogy tíz ezernyi ázsiai csapatot szállít partra Euboeában, s a török hadsereg főparancsnokává hűbéresét, Mehemet Ali egyptomi pasát nevezi ki. Az ezen évi harczokban esett el Botzaris Márk, az a hazafi, a kiről el lehetett mondani, hogy úgy élt mint Aristides és úgy halt meg, mint Leonidas.
1824-ben, mely a függetlenség ügyére nézve a balszerencse korszaka volt, lord Byron január 24-ikén partra szállt Missolunghinál és husvét napján meghalt Lepanto előtt a nélkül, hogy álmát bármely csekély részben megvalósulva láthatta volna. A törökök lemészárolták az ipsariotákat és Kandia városa, Kréta szigetén, megadta magát Mehemed Ali katonáinak. Csupán a tengeren vívott sikerek voltak képesek a görögöket kárpótolni ennyi szerencsétlenségért.
1825-ben Ibrahim pasa, Mehemed Ali fia partra száll Mondonnál Moreában, tizenegyezer emberrel. Kézre keríti Navarint és megveri Kolokotronit Tripoliczánál. Ekkor történt, hogy a hellén kormány két francziára, Fabvierre és Regnaud de Saint Jean d'Angélyre bizta egy rendes csapatokból álló hadtest vezényletét, de Ibrahim feldúlta Messeniát, és a Mainát, mielőtt e csapatok oly karba hozattak, hogy ellenállhassanak neki. A pasa csak azért hagyott fel itteni hadjáratával, mert részt akart venni Missolunghi második ostromában, melylyel Kiutadsi pasa sehogy se tudott boldogulni, noha a szultán azt mondta volt neki: Missolunghit vagy a fejedet!
1826 január 5-én Ibrahim, miután Pyrgost felgyujtotta, Missolunghi alá érkezett. Három napig, január 25-től 28-ig, nyolczezer bombát és golyót lövetett a városra, a nélkül, hogy képes lett volna benyomulni, daczára három rohamnak és daczára annak, hogy csak kétezerötszáz ember harczolt ellene, kiket az éhség máris ugyancsak elcsigázott. De győzedelmeskednie kellett, főleg miután visszaverte Miaulist s csapatát, mely az ostromlottak segítségére jött. Missolunghi ápril 23-án hosszú ostrom után, mely védelmezői közül ezerkilenczszáz ember életébe került, Ibrahim hatalmába jutott. Az ostromlók megöltek férfit, asszonyt, gyermeket, szóval csaknem mindazokat, kik a város kilenczezer lakója közül túlélték az ostromot. Ugyanezen évben a török hadak Kiutadsi vezérlete alatt, miután Phocist és Beotiát feldulták volna, Thebába érkeztek. Julius 10-én átlépték Attika határát, csakhamar ezután megszállták Athént és ostromolni kezdték az Akropolist, melyet ezerötszáz görög védelmezett. E fellegvár segélyére, mely Görögország kulcsa volt, az új kormány Karaiskakist küldé ki, Missolunghi egyik védőjét és Fabvier ezredest rendes katonaságból alakult csapatával. A csata, melyet Chaidarinál vívtak, elveszett, és Kiutadsi folytathatta az Akropolis ostromát. E közben Karaiskakis átkelt a Parnassus hegyszorosain, deczember 9-én megverte a törököket Arachovánál s a csatatéren egy diadalgúlát emeltetett háromszáz levágott török fejből. Az északi Görögország csaknem egészen szabaddá lett.
Úgy látszik, hogy a hellének országuk ingatlan talajától nyerték azon physikai és erkölcsi izgatottság ösztönét, mely őket a hősiességben a végletekig képes ragadni. Mindamellett nem kevésbbé igaz, hogy természeti tulajdonságaiknál, rendíthetetlen bátorságuknál, haza- és szabadság-szeretetüknél fogva sikerült független államot teremteniök e tartományokból, melyek annyi század óta görnyedtek az ozmán uralom alatt.
Görögország a legrégibb időkben pelasg volt, vagyis ázsiai néptörzsek lakták; a keresztény korszakot megelőző XVI-XIV-ik században az argonauták, a heraklidák és a trójai háború csaknem mythologiai korszakában hellénné lett; a hellének megjelenésével, kiknek egyik törzsétől, a graioktól nyerte későbbi nevét; valóban görög volt Lykurgostól kezdve, Miltiades, Themistokles, Aristides, Leonidas, Aeschylos, Sophokles, Aristophanes, Herodot, Thucydides, Pythagoras, Sokrates, Plato, Aristoteles, Hippokrates, Phidias, Perikles, Alkibiades, Pelopidas, Epaminondas, Demosthenes idejében; majd macedoniai volt Fülöp és Sándor alatt, végre pedig római tartománynyá lett Achaia név alatt száznegyvenhat évvel Kr. sz. e. és az is maradt négy századon keresztül.
Ezen időtől fogva az ország, melyet egymásután elfoglaltak a visigothok, a vandalok, az ostrogóthok, a bolgárok, a szlávok, a normannok, a szicziliaiak, - a keresztes hadak a tizenharmadik század elején; ez ország, mely a tizenötödik században számos hűbérekre daraboltatott fel s az ó-korban ép úgy mint az újkorban annyi megpróbáltatáson ment keresztül, a törökök kezei közt s a muzulmán uralom alatt, a legalsó fokra sülyedt alá. Azt lehet mondani, hogy közel kétszáz évig teljesen szünetelt Görögország politikai élete. A hatalmat képviselő ottomán hivatalnokok önkénykedése nem ismert határt. A görögök nem voltak annektált, meghódított, sőt még csak legyőzött nép sem; egyszerűen rabszolgák voltak, a pasa pálczája alatt, kinek egyik oldalán állt az imám vagyis a pap, a másikon a dsellah vagyis a hóhér.
De az élet még nem enyészett el végkép e haldokló országból. Ujból vonaglania kellett az elviselhetetlen fájdalomtól. 1766-ban a montenegróiak Epirusban, 1769-ben a mainoták, majd végre az albániai szulioták fellázadtak és kikiáltották függetlenségüket, de 1804-ben az egész lázadási kisérletet végleg elfojtotta Tepelenti Ali, janicsár pasa.
Elérkezett az idő közbelépni, ha az európai hatalmak nem akartak szemtanui lenni Görögország teljes megsemmisülésének. A szegény nemzet önerejére utalva, nem tehetett egyebet, mint meghalni, mialatt megkisérlé függetlenségét visszaszerezni.
Tepelenti Ali 1821-ben maga is fellázadt Mahmud szultán ellen és segítségül hivta a görögöket, kiknek szabadságot igért. A görögök tömegesen fellázadtak. A philhellenek segítségükre siettek Európa minden részéből. Olaszok, lengyelek, németek, de főleg francziák sorakoztak az elnyomók ellen. Guys de Sainte Hélène, Gaillard, Chauvassaigne, Baleste és Jourdain századosok, Fabvier ezredes, Regnaud de Saint Jean d'Angély századparancsnok, Maison tábornok nevei, melyekhez még a következő három angol: lord Cochrane, lord Byron és Hastings ezredes nevét kell csatolnunk, elenyészthetlen emléket hagytak hátra ezen országban, melyért eljöttek harczolni és meghalni.
E nevekre, melyek körül az elnyomottak ügye érdekében véghezvitt hőstettek vontak dicsfényt, Görögország oly nevekkel válaszolt, melyek legmagasabb családait képviselik: a három hydriota: Tombasis, Tsamados, Miaulis, továbbá Kolokotroni, Botzaris Mark, Mavrokordato, Mavromichalis, Kanaris Konstantin, Negris, Ypsilanti Konstantin és Dömötör, Ulysses és annyi más. A felkelés kezdettől fogva élet-halálharczczá fajult; szemet szemért, fogat fogért, a mi mindkét részről a legiszonyubb megtorlásokat idézte elő.
1821-ben fellázadtak a szulioták és mainoták. Patrasban Germanos patriarcha hallatja a legelső harczkiáltást, a kereszttel kezében. Morea, és az egész szigettenger a függetlenségi lobogó alá sorakozik. A tengeren győztes helléneknek sikerűl kezükre keríteni Tripoliczát. A görögök legelső hadi sikereire a törökök azzal felelnek, hogy felkonczolják Konstantinápolyban élő földijeiket. 1822-ben Tepelenti Alit, kinek várát ostromolták, gyáva orgyilkos kéz megöli egy tanácskozás alkalmával, melyre őt Kursid török hadvezér hivta meg. Kevés idő mulva Mavrokordatot és a philhelleneket tönkre teszik Artánál, de a fölkelők csakhamar kiköszörülik e csorbát Missolunghi első ostrománál, melyet Omer Vrione hadserege kénytelen odahagyni, jelentékeny veszteségekkel.
1823-ban a külhatalmak hatályosabban kezdenek közbelépni. Közbenjárásukat felajánlják a szultánnak. A szultán elutasítólag felel és tagadó válaszának az által ad nyomatékot, hogy tíz ezernyi ázsiai csapatot szállít partra Euboeában, s a török hadsereg főparancsnokává hűbéresét, Mehemet Ali egyptomi pasát nevezi ki. Az ezen évi harczokban esett el Botzaris Márk, az a hazafi, a kiről el lehetett mondani, hogy úgy élt mint Aristides és úgy halt meg, mint Leonidas.
1824-ben, mely a függetlenség ügyére nézve a balszerencse korszaka volt, lord Byron január 24-ikén partra szállt Missolunghinál és husvét napján meghalt Lepanto előtt a nélkül, hogy álmát bármely csekély részben megvalósulva láthatta volna. A törökök lemészárolták az ipsariotákat és Kandia városa, Kréta szigetén, megadta magát Mehemed Ali katonáinak. Csupán a tengeren vívott sikerek voltak képesek a görögöket kárpótolni ennyi szerencsétlenségért.
1825-ben Ibrahim pasa, Mehemed Ali fia partra száll Mondonnál Moreában, tizenegyezer emberrel. Kézre keríti Navarint és megveri Kolokotronit Tripoliczánál. Ekkor történt, hogy a hellén kormány két francziára, Fabvierre és Regnaud de Saint Jean d'Angélyre bizta egy rendes csapatokból álló hadtest vezényletét, de Ibrahim feldúlta Messeniát, és a Mainát, mielőtt e csapatok oly karba hozattak, hogy ellenállhassanak neki. A pasa csak azért hagyott fel itteni hadjáratával, mert részt akart venni Missolunghi második ostromában, melylyel Kiutadsi pasa sehogy se tudott boldogulni, noha a szultán azt mondta volt neki: Missolunghit vagy a fejedet!
1826 január 5-én Ibrahim, miután Pyrgost felgyujtotta, Missolunghi alá érkezett. Három napig, január 25-től 28-ig, nyolczezer bombát és golyót lövetett a városra, a nélkül, hogy képes lett volna benyomulni, daczára három rohamnak és daczára annak, hogy csak kétezerötszáz ember harczolt ellene, kiket az éhség máris ugyancsak elcsigázott. De győzedelmeskednie kellett, főleg miután visszaverte Miaulist s csapatát, mely az ostromlottak segítségére jött. Missolunghi ápril 23-án hosszú ostrom után, mely védelmezői közül ezerkilenczszáz ember életébe került, Ibrahim hatalmába jutott. Az ostromlók megöltek férfit, asszonyt, gyermeket, szóval csaknem mindazokat, kik a város kilenczezer lakója közül túlélték az ostromot. Ugyanezen évben a török hadak Kiutadsi vezérlete alatt, miután Phocist és Beotiát feldulták volna, Thebába érkeztek. Julius 10-én átlépték Attika határát, csakhamar ezután megszállták Athént és ostromolni kezdték az Akropolist, melyet ezerötszáz görög védelmezett. E fellegvár segélyére, mely Görögország kulcsa volt, az új kormány Karaiskakist küldé ki, Missolunghi egyik védőjét és Fabvier ezredest rendes katonaságból alakult csapatával. A csata, melyet Chaidarinál vívtak, elveszett, és Kiutadsi folytathatta az Akropolis ostromát. E közben Karaiskakis átkelt a Parnassus hegyszorosain, deczember 9-én megverte a törököket Arachovánál s a csatatéren egy diadalgúlát emeltetett háromszáz levágott török fejből. Az északi Görögország csaknem egészen szabaddá lett.