A történelmet megelőző időkben, midőn a földgömb szilárd kérge a belső neptuni vagy plutói erők működése következtében lassanként átalakult, Görögország létezését egy kataklizmának köszönhette; mely e földrészt a vizek felszíne fölé lökte fel, míg a szárazföld egy részét a szigettengerben lesüllyesztette, és ennek csupán legmagasabb részei maradtak fenn szigetek alakjában. Görögország azon vulkáni vonalon fekszik, mely Ciprustól Toszkánáig terjed.
Úgy látszik, hogy a hellének országuk ingatlan talajától nyerték azon fizikai és erkölcsi izgatottság ösztönét, mely őket a hősiességben a végletekig képes ragadni. Mindamellett nem kevésbé igaz, hogy természeti tulajdonságaiknál, rendíthetetlen bátorságuknál, haza- és szabadságszeretetüknél fogva sikerült független államot teremteniük e tartományokból, melyek annyi század óta görnyedtek az oszmán uralom alatt.
Görögország a legrégibb időkben pelaszg volt, vagyis ázsiai néptörzsek lakták; a keresztény korszakot megelőző 16-14. században az argonauták, a heraklidák és a trójai háború csaknem mitológiai korszakában hellénné lett; a hellének megjelenésével, kiknek egyik törzsétől, a graioktól nyerte későbbi nevét; valóban görög volt Lükurgosztól kezdve, Miltiadész, Temisztoklész, Arisztidész, Leónidasz, Aiszkhülosz, Szophoklész, Arisztophanész, Herodotosz, Thuküdidész, Püthagorasz, Szókratész, Platón, Arisztotelész, Hippokratész, Phidiasz, Periklész, Alkibiadész, Pelopidász, Epameinóndasz, Demosztenész idejében; majd makedóniai volt Fülöp és Sándor alatt, végre pedig római tartománnyá lett Achaia név alatt 146 évvel Kr. e., és az is maradt négy századon keresztül.
Ezen időtől fogva az ország, melyet egymás után elfoglaltak a vizigótok, a vandálok, az osztrogótok, a bolgárok, a szlávok, a normannok, a szicíliaiak - a keresztes hadak a 13. század elején; ez ország, mely a 15. században számos hűbérekre daraboltatott fel, s az ókorban éppúgy, mint az újkorban annyi megpróbáltatáson ment keresztül, a törökök kezei közt s a muzulmán uralom alatt a legalsó fokra süllyedt alá. Azt lehet mondani, hogy közel kétszáz évig teljesen szünetelt Görögország politikai élete. A hatalmat képviselő ottomán hivatalnokok önkénykedése nem ismert határt. A görögök nem voltak annektált, meghódított, sőt még csak legyőzött nép sem; egyszerűen rabszolgák voltak a pasa pálcája alatt, kinek egyik oldalán állt az imám, vagyis a pap, a másikon a dselah, vagyis a hóhér.
De az élet még nem enyészett el végképp e haldokló országból. Újból vonaglania kellett az elviselhetetlen fájdalomtól. 1766-ban a montenegróiak Epiruszban, 1769-ben a mainóták, majd végre az albániai szulióták fellázadtak és kikiáltották függetlenségüket, de 1804-ben az egész lázadási kísérletet végleg elfojtotta Tepelenti Ali, janicsár pasa.
Elérkezett az idő közbelépni, ha az európai hatalmak nem akartak szemtanúi lenni Görögország teljes megsemmisülésének. A szegény nemzet önerejére utalva nem tehetett egyebet, mint meghalni, mialatt megkísérelte függetlenségét visszaszerezni.
Tepelenti Ali 1821-ben maga is fellázadt Mahmud szultán ellen és segítségül hívta a görögöket, kiknek szabadságot ígért. A görögök tömegesen fellázadtak. A filhellének segítségükre siettek Európa minden részéből. Olaszok, lengyelek, németek, de főleg franciák sorakoztak az elnyomók ellen. Guys de Sainte Hélène, Gaillard, Chauvassaigne, Baleste és Jourdain századosok, Fabvier ezredes, Regnaud de Saint Jean d'Angély századparancsnok, Maison tábornok nevei, melyekhez még a következő három angol: Lord Cochrane, Lord Byron és Hastings ezredes nevét kell csatolnunk, elenyészhetetlen emléket hagytak hátra ezen országban, melyért eljöttek harcolni és meghalni.
E nevekre, melyek körül az elnyomottak ügye érdekében véghezvitt hőstettek vontak dicsfényt, Görögország oly nevekkel válaszolt, melyek legmagasabb családait képviselik: a három hüdrióta: Tombaszisz, Camadosz, Miaulisz, továbbá Kolokotronisz, Bocarisz Márk, Mavrokordato, Mavromihalisz, Kanarisz Konstantin, Negrisz, Ypszilanti Konstantin és Dömötör, Odüsszeusz és annyi más. A felkelés kezdettől fogva élet-halálharccá fajult; szemet szemért, fogat fogért, ami mindkét részről a legiszonyúbb megtorlásokat idézte elő.
1821-ben fellázadtak a szulióták és mainóták. Patraszban Germanosz pátriárka hallatja a legelső harckiáltást, a kereszttel kezében. Morea és az egész szigettenger a függetlenségi lobogó alá sorakozik. A tengeren győztes helléneknek sikerül kezükre keríteni Tripolicát. A görögök legelső hadi sikereire a törökök azzal felelnek, hogy felkoncolják Konstantinápolyban élő földijeiket. 1822-ben Tepelenti Alit, kinek várát ostromolták, gyáva orgyilkos kéz megöli egy tanácskozás alkalmával, melyre őt Kursid török hadvezér hívta meg. Kevés idő múlva Mavrokordatot és a filhelléneket tönkreteszik Artánál, de a fölkelők csakhamar kiköszörülik e csorbát Misszolungi első ostrománál, melyet Omer Vrione hadserege kénytelen odahagyni jelentékeny veszteségekkel.
1823-ban a külhatalmak hatályosabban kezdenek közbelépni. Közbenjárásukat felajánlják a szultánnak. A szultán elutasítólag felel, és tagadó válaszának azáltal ad nyomatékot, hogy tízezernyi ázsiai csapatot szállít partra Euboeában, s a török hadsereg főparancsnokává hűbéresét, Mehemet Ali egyiptomi pasát nevezi ki. Az ezen évi harcokban esett el Bocarisz Márk, az a hazafi, akiről el lehetett mondani, hogy úgy élt, mint Arisztidész, és úgy halt meg, mint Leónidasz.
1824-ben, mely a függetlenség ügyére nézve a balszerencse korszaka volt, Lord Byron január 24-én partra szállt Misszolunginál, és húsvét napján meghalt Lepantó előtt anélkül, hogy álmát bármely csekély részben megvalósulva láthatta volna. A törökök lemészárolták az ipszariótákat és Kandia városa, Kréta szigetén, megadta magát Mehemed Ali katonáinak. Csupán a tengeren vívott sikerek voltak képesek a görögöket kárpótolni ennyi szerencsétlenségért.
1825-ben Ibrahim pasa, Mehemed Ali fia partra száll Modonnál Moreában tizenegyezer emberrel. Kézre keríti Navarint és megveri Kolokotroniszt Tripolicánál. Ekkor történt, hogy a hellén kormány két franciára, Fabvier-re és Regnaud de Saint Jean d'Angélyre bízta egy rendes csapatokból álló hadtest vezényletét, de Ibrahim feldúlta Messzéniát és a Mainát, mielőtt e csapatok oly karba hozattak, hogy ellenállhassanak neki. A pasa csak azért hagyott fel itteni hadjáratával, mert részt akart venni Misszolungi második ostromában, mellyel Kiutadsi pasa sehogy se tudott boldogulni, noha a szultán azt mondta volt neki: Misszolungit vagy a fejedet!
1826 január 5-én Ibrahim, miután Pürgoszt felgyújtotta, Misszolungi alá érkezett. Három napig, január 25-től 28-ig nyolcezer bombát és golyót lövetett a városra anélkül, hogy képes lett volna benyomulni, dacára három rohamnak és dacára annak, hogy csak kétezer-ötszáz ember harcolt ellene, kiket az éhség máris ugyancsak elcsigázott. De győzedelmeskednie kellett, főleg miután visszaverte Miauliszt s csapatát, mely az ostromlottak segítségére jött. Misszolungi április 23-án hosszú ostrom után, mely védelmezői közül ezerkilencszáz ember életébe került, Ibrahim hatalmába jutott. Az ostromlók megöltek férfit, asszonyt, gyermeket, szóval csaknem mindazokat, kik a város kilencezer lakója közül túlélték az ostromot. Ugyanezen évben a török hadak Kiutadsi vezérlete alatt, miután Phocist és Boeotiát feldúlták volna, Thébába érkeztek. Július 10-én átlépték Attika határát, csakhamar ezután megszállták Athént és ostromolni kezdték az Akropoliszt, melyet ezerötszáz görög védelmezett. E fellegvár segélyére, mely Görögország kulcsa volt, az új kormány Karaiszkakiszt küldte ki, Misszolungi egyik védőjét és Fabvier ezredest rendes katonaságból alakult csapatával. A csata, melyet Haidarinál vívtak, elveszett, és Kiutadsi folytathatta az Akropolisz ostromát. Eközben Karaiszkakisz átkelt a Parnasszosz hegyszorosain, december 9-én megverte a törököket Arakhovánál, s a csatatéren egy diadalgúlát emeltetett háromszáz levágott török fejből. Az északi Görögország csaknem egészen szabaddá lett.
Úgy látszik, hogy a hellének országuk ingatlan talajától nyerték azon fizikai és erkölcsi izgatottság ösztönét, mely őket a hősiességben a végletekig képes ragadni. Mindamellett nem kevésbé igaz, hogy természeti tulajdonságaiknál, rendíthetetlen bátorságuknál, haza- és szabadságszeretetüknél fogva sikerült független államot teremteniük e tartományokból, melyek annyi század óta görnyedtek az oszmán uralom alatt.
Görögország a legrégibb időkben pelaszg volt, vagyis ázsiai néptörzsek lakták; a keresztény korszakot megelőző 16-14. században az argonauták, a heraklidák és a trójai háború csaknem mitológiai korszakában hellénné lett; a hellének megjelenésével, kiknek egyik törzsétől, a graioktól nyerte későbbi nevét; valóban görög volt Lükurgosztól kezdve, Miltiadész, Temisztoklész, Arisztidész, Leónidasz, Aiszkhülosz, Szophoklész, Arisztophanész, Herodotosz, Thuküdidész, Püthagorasz, Szókratész, Platón, Arisztotelész, Hippokratész, Phidiasz, Periklész, Alkibiadész, Pelopidász, Epameinóndasz, Demosztenész idejében; majd makedóniai volt Fülöp és Sándor alatt, végre pedig római tartománnyá lett Achaia név alatt 146 évvel Kr. e., és az is maradt négy századon keresztül.
Ezen időtől fogva az ország, melyet egymás után elfoglaltak a vizigótok, a vandálok, az osztrogótok, a bolgárok, a szlávok, a normannok, a szicíliaiak - a keresztes hadak a 13. század elején; ez ország, mely a 15. században számos hűbérekre daraboltatott fel, s az ókorban éppúgy, mint az újkorban annyi megpróbáltatáson ment keresztül, a törökök kezei közt s a muzulmán uralom alatt a legalsó fokra süllyedt alá. Azt lehet mondani, hogy közel kétszáz évig teljesen szünetelt Görögország politikai élete. A hatalmat képviselő ottomán hivatalnokok önkénykedése nem ismert határt. A görögök nem voltak annektált, meghódított, sőt még csak legyőzött nép sem; egyszerűen rabszolgák voltak a pasa pálcája alatt, kinek egyik oldalán állt az imám, vagyis a pap, a másikon a dselah, vagyis a hóhér.
De az élet még nem enyészett el végképp e haldokló országból. Újból vonaglania kellett az elviselhetetlen fájdalomtól. 1766-ban a montenegróiak Epiruszban, 1769-ben a mainóták, majd végre az albániai szulióták fellázadtak és kikiáltották függetlenségüket, de 1804-ben az egész lázadási kísérletet végleg elfojtotta Tepelenti Ali, janicsár pasa.
Elérkezett az idő közbelépni, ha az európai hatalmak nem akartak szemtanúi lenni Görögország teljes megsemmisülésének. A szegény nemzet önerejére utalva nem tehetett egyebet, mint meghalni, mialatt megkísérelte függetlenségét visszaszerezni.
Tepelenti Ali 1821-ben maga is fellázadt Mahmud szultán ellen és segítségül hívta a görögöket, kiknek szabadságot ígért. A görögök tömegesen fellázadtak. A filhellének segítségükre siettek Európa minden részéből. Olaszok, lengyelek, németek, de főleg franciák sorakoztak az elnyomók ellen. Guys de Sainte Hélène, Gaillard, Chauvassaigne, Baleste és Jourdain századosok, Fabvier ezredes, Regnaud de Saint Jean d'Angély századparancsnok, Maison tábornok nevei, melyekhez még a következő három angol: Lord Cochrane, Lord Byron és Hastings ezredes nevét kell csatolnunk, elenyészhetetlen emléket hagytak hátra ezen országban, melyért eljöttek harcolni és meghalni.
E nevekre, melyek körül az elnyomottak ügye érdekében véghezvitt hőstettek vontak dicsfényt, Görögország oly nevekkel válaszolt, melyek legmagasabb családait képviselik: a három hüdrióta: Tombaszisz, Camadosz, Miaulisz, továbbá Kolokotronisz, Bocarisz Márk, Mavrokordato, Mavromihalisz, Kanarisz Konstantin, Negrisz, Ypszilanti Konstantin és Dömötör, Odüsszeusz és annyi más. A felkelés kezdettől fogva élet-halálharccá fajult; szemet szemért, fogat fogért, ami mindkét részről a legiszonyúbb megtorlásokat idézte elő.
1821-ben fellázadtak a szulióták és mainóták. Patraszban Germanosz pátriárka hallatja a legelső harckiáltást, a kereszttel kezében. Morea és az egész szigettenger a függetlenségi lobogó alá sorakozik. A tengeren győztes helléneknek sikerül kezükre keríteni Tripolicát. A görögök legelső hadi sikereire a törökök azzal felelnek, hogy felkoncolják Konstantinápolyban élő földijeiket. 1822-ben Tepelenti Alit, kinek várát ostromolták, gyáva orgyilkos kéz megöli egy tanácskozás alkalmával, melyre őt Kursid török hadvezér hívta meg. Kevés idő múlva Mavrokordatot és a filhelléneket tönkreteszik Artánál, de a fölkelők csakhamar kiköszörülik e csorbát Misszolungi első ostrománál, melyet Omer Vrione hadserege kénytelen odahagyni jelentékeny veszteségekkel.
1823-ban a külhatalmak hatályosabban kezdenek közbelépni. Közbenjárásukat felajánlják a szultánnak. A szultán elutasítólag felel, és tagadó válaszának azáltal ad nyomatékot, hogy tízezernyi ázsiai csapatot szállít partra Euboeában, s a török hadsereg főparancsnokává hűbéresét, Mehemet Ali egyiptomi pasát nevezi ki. Az ezen évi harcokban esett el Bocarisz Márk, az a hazafi, akiről el lehetett mondani, hogy úgy élt, mint Arisztidész, és úgy halt meg, mint Leónidasz.
1824-ben, mely a függetlenség ügyére nézve a balszerencse korszaka volt, Lord Byron január 24-én partra szállt Misszolunginál, és húsvét napján meghalt Lepantó előtt anélkül, hogy álmát bármely csekély részben megvalósulva láthatta volna. A törökök lemészárolták az ipszariótákat és Kandia városa, Kréta szigetén, megadta magát Mehemed Ali katonáinak. Csupán a tengeren vívott sikerek voltak képesek a görögöket kárpótolni ennyi szerencsétlenségért.
1825-ben Ibrahim pasa, Mehemed Ali fia partra száll Modonnál Moreában tizenegyezer emberrel. Kézre keríti Navarint és megveri Kolokotroniszt Tripolicánál. Ekkor történt, hogy a hellén kormány két franciára, Fabvier-re és Regnaud de Saint Jean d'Angélyre bízta egy rendes csapatokból álló hadtest vezényletét, de Ibrahim feldúlta Messzéniát és a Mainát, mielőtt e csapatok oly karba hozattak, hogy ellenállhassanak neki. A pasa csak azért hagyott fel itteni hadjáratával, mert részt akart venni Misszolungi második ostromában, mellyel Kiutadsi pasa sehogy se tudott boldogulni, noha a szultán azt mondta volt neki: Misszolungit vagy a fejedet!
1826 január 5-én Ibrahim, miután Pürgoszt felgyújtotta, Misszolungi alá érkezett. Három napig, január 25-től 28-ig nyolcezer bombát és golyót lövetett a városra anélkül, hogy képes lett volna benyomulni, dacára három rohamnak és dacára annak, hogy csak kétezer-ötszáz ember harcolt ellene, kiket az éhség máris ugyancsak elcsigázott. De győzedelmeskednie kellett, főleg miután visszaverte Miauliszt s csapatát, mely az ostromlottak segítségére jött. Misszolungi április 23-án hosszú ostrom után, mely védelmezői közül ezerkilencszáz ember életébe került, Ibrahim hatalmába jutott. Az ostromlók megöltek férfit, asszonyt, gyermeket, szóval csaknem mindazokat, kik a város kilencezer lakója közül túlélték az ostromot. Ugyanezen évben a török hadak Kiutadsi vezérlete alatt, miután Phocist és Boeotiát feldúlták volna, Thébába érkeztek. Július 10-én átlépték Attika határát, csakhamar ezután megszállták Athént és ostromolni kezdték az Akropoliszt, melyet ezerötszáz görög védelmezett. E fellegvár segélyére, mely Görögország kulcsa volt, az új kormány Karaiszkakiszt küldte ki, Misszolungi egyik védőjét és Fabvier ezredest rendes katonaságból alakult csapatával. A csata, melyet Haidarinál vívtak, elveszett, és Kiutadsi folytathatta az Akropolisz ostromát. Eközben Karaiszkakisz átkelt a Parnasszosz hegyszorosain, december 9-én megverte a törököket Arakhovánál, s a csatatéren egy diadalgúlát emeltetett háromszáz levágott török fejből. Az északi Görögország csaknem egészen szabaddá lett.